Sajátosan szlovákiai magyar előzményei voltak a párkányi értelmiségi találkozónak. Akadtak olyan személyek, akik már akkor lefitymálták, amikor meg sem kezdődött. Távol maradtak kultúránk szegénységéről újkori jeremiádokat óbégató próféták is.
Szellemi leltár Párkányban
Sajátosan szlovákiai magyar előzményei voltak a párkányi értelmiségi találkozónak. Akadtak olyan személyek, akik már akkor lefitymálták, amikor meg sem kezdődött. Távol maradtak kultúránk szegénységéről újkori jeremiádokat óbégató próféták is. Talán e magamutogató produkciók elmaradásának, ám elsősorban a tartalmat és a formát meghatározó Fórum Intézet munkatársainak köszönhetően a jelenlévők közül senki sem érezhette időpocsékolásnak ezt a szombatot. A fórum céljának megfelelően egyfajta szellemi leltár készült hazai magyar közösségünk állapotáról, néhány nappal az uniós csatlakozás előtt. Komor kép tárult elénk, hiszen ahogy Szarka László rámutatott: három lejtőn – az elmúlt évtizedben felgyorsult asszimiláció, a magyarok lakta régiók aggasztó szociális helyzete és a közösségünkben is érzékelhető migráció okán – csúszik az önpusztítás szakadéka felé hazai magyarságunk. A kis- és középvállalkozók zöme és mások sem nagyon tudják, milyen konkrét elvárásokkal és egyéb körülményekkel szembesülünk rövidesen az unióban. Habár közvetlenül egyetlen előadás sem foglalkozott a politikusok és az értelmiségiek viszonyával, valójában e kapcsolatrendszerben részint létező, részint pedig mondvacsinált feszültség is oldódott valamelyest. Akadnak ugyan – Hunčík Péter szellemes elemzése szerint – a nagypolitikából kikopó és a közművelődési intézetekbe ejtőernyőző politikusok, s a politikai pályára ácsingózó értelmiségiek, ám a mozgástér különbözősége nyilvánvaló. Ugyanakkor a szlovákiai magyar közösség megmaradásáért és boldogulásáért viselt felelősségük közös. Példaként hadd említsük meg, azt ami Párkányban is elhangzott: jórészt a monopolhelyzetben levő MKP vezetői okolhatók azért, hogy mindmáig nem tudjuk, csak sejtjük, vajon milyen folyamatok következménye a szlovákiai magyarság lélekszámának egyáltalán nem jelentéktelen apadása. Kormányszinten, a kulturális minisztériumban, de alapítványi keretek között is ösztönözni, támogatni kellett volna a stratégiai döntésekhez nélkülözhetetlen tudományos elemzések elkészítését. Nem makulátlanok szellemi műhelyeink sem, hiszen a mai pályázati piacon nem reménytelen vállalkozás anyagiakat szerezni ilyen nagy horderejű kutatási programhoz. Mindezek tudatában sem a borúlátás, hanem a tenni akarás jellemezte a tanácskozást, amelynek végén számba vettük mulasztásainkat, szellemi teljesítőképességünket, még mindig hiányos, de így is jelentős intézményrendszerünket, s mindezekkel együtt a ránk zúduló kihívásokat. Folyatás remélhetően nem fél évtized múltán, hanem már őszszel, a most készült leltárból adódó egyéni, közéleti és tudományos tennivalók meghatározásával, vagyis az eddiginél is célirányosabb munkával. A tét óriási: talpon maradni, boldogulni az unióban.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.