Számít még a valóság?

A jelenség Donald Trump amerikai elnökké választása után került reflektorfénybe (de persze korábban is létezett), és virágzik. Az intézményekbe és a politikusokba vetett bizalom megingásával párhuzamosan megkérdőjeleződött az objektív igazság létezésének puszta ténye is, és a tények érvelésben betöltött szerepét átvették az érzelmek. Trump – kis túlzással – hetente szállít egy olyan botrányt, melybe minden más politikus belebukna, pozíciója mégis megingathatatlannak tűnik. Miért? Mert már rég nem a tények és a tettek számítanak, hanem, hogy ki a „mi emberünk”, és ki az „ellenség”. 

A sajátjaink mellett a végsőkig kiállunk, ha pedig a vádak igazságtartalmába nem tudunk belekötni, a vádlók hitelességét kezdjük ki. 

Ezért a receptért nem kell Trumpig mennünk: Magyarországon a Borkai-affér és azt azt követő Fidesz-kommunikáció a jelenség állatorvosi lova. Nálunk pedig azt látjuk, hogy a Smer vezető pozícióját és Kotleba előretörését semmi nem képes megingatni. Szlovákiát gyakran dicsérik nyugatról, hogy ez az az ország, amely – különösen Čaputová győzelme óta – gátat vethet a populista hullám terjedésének Közép-Európában. 

A Čaputová-jelenség tényleg adhat okot bizakodásra (még akkor is, ha a Smer lassan tíz éve tartó uralma árnyalja a képet), mert a társadalom elégedetlenségét jelzi az államapparátust átszövő korrupció és a maffiamódszerek miatt. De ez az elégedetlenség kétféleképpen is elsülhet: kitermelhet olyan politikusokat, akik valóban megpróbálnak tenni valamit az áldatlan viszonyok ellen (mint pl. Čaputová, aki jogköreihez mérten eddig többnyire megtette, amit a választói elvártak tőle), de hatalomra juttathat rendszerellenes, szélsőséges elemeket is. 

Bár Harabin doktor pártja egyelőre nem tudott megkapaszkodni – úgy tűnik, azért van, ami még ennek a közegnek is sok –, Kotlebáék előretörése megállíthatatlannak tűnik. 

Kotleba a mainstream sajtó részéről többnyire elutasítással találkozott, ami – figyelembe véve, honnan érkezett – érthető. Csakhogy mivel a szélsőséges politikus nem kapott teret a mainstream sajtóban (vagy ha kapott, főleg a botrányai), gyorsan megerősödött egy alternatív médiavilág, ahol kedvére szerepelhetett, játszhatta az áldozati bárányt, akit elhallgattatnak (mint most játssza ezt a parlamentből kivágott Mazurek). Az egész jelenséget felgyorsítják a közösségi oldalak, ahol mindenki egy olyan buborékban létezik, ahol csak a neki tetsző hírek jönnek szembe. A miénkkel ellentétes véleményekkel ugyanakkor fontos lenne szembesülni. Például azért, mert a valósággal konfrontálva ezek az „alternatív igazságok” viszonylag gyorsan darabjaikra hullanak. Kotleba hiába ígért új politikát, amikor Besztercebánya megye élére került, nagyon gyorsan kiderült, hogy semmivel sem jobb, mint a már megszokott bagázs. A gazdasági fellendülés elmaradt, a saját családtagjait juttatta pozícióba. Erről persze a „rajongói” soha nem értesülnek, mert a Facebook soha nem fog nekik kidobni egy ilyen kritikus cikket.

Persze nem segít, hogy e téren kettős az államhatalom kommunikációja. Igaz, hogy Kotleba gyalázkodó képviselőjét elítélték és a rendőrség a hoaxokat terjesztő youtuber páros (Martin D. és Rudolf V.) ellen is eljárást indított. Sőt, még Fico exkormányfőt is megvádolták, akinek nem derogált kiállni a gyűlölködő Mazurek mellett. De a lelkünk mélyén valahol mindannyian sejtjük, hogy itt nem lesznek komoly büntetések, sőt, ezek az eljárások még visszafelé is elsülhetnek. Mint a Legfelsőbb Bíróság ítélete, amikor nem tiltotta be a Kotleba-féle pártot, hanem lényegében legitimálták a zöldingeseket, akik azóta látványosan próbálják magukat újrafazonírozni, hogy a koalíciós tárgyalásokon vonzóbb arcukat mutathassák. 

És egy percig se higgyük, hogy a szlovákiai magyar közeg mentes lenne az efféle machinációktól. Legalább két nagy történet versenyzik a szavazatainkért, februárban pedig el kell döntenünk, melyiket fogjuk elhinni. De mielőtt döntünk, tájékozódjunk alaposan: mert a nagy szavak mögött sokszor nagy üresség tátong.