Szalámi, Fico és a KDH

Itt van ez a Marián Kvasnička . Hallottak róla valaha? Persze, hogy nem. Egy a parlament azon képviselői közül, akikről sosem hall az ember, mert semmit sem csinálnak: csak bemennek, aláírják a jelenléti ívet, ebédelnek, szavaznak, ahogy a pártfegyelem megkívánja, majd hazamennek. Minden pártban vannak ilyenek – a dualizmus idején mamelukoknak hívták őket. A KDH-s Kvasnička viszont gondolt egyet, s jelölt valakit az Állami Számvevőszék (NKÚ) élére. Úgy, hogy pártjának saját jelöltje van a posztra, aki egyben az ellenzék (mínusz az SaS, de csoda lenne, ha nem lenne egy mínusz is az egyenlet jobb oldalán) közös jelöltje. S mit ad Isten, pont egy smeres kötődésű regionális politikus feleségéről gondolja a KDH-s Kvasnička, hogy megfelelő lenne a kormányzatot ellenőrző legfőbb szerv élére. Aztán egyszeriben csak úgy gondolja néhány kereszténydemokrata regionális vezető, hogy ideje lenne kicsit platformosodni, merthogy a pártvezetés „eltávolodott a néptől”. Eddig ezt nem vették észre, pedig a KDH támogatottsága 2002 óta nem bír elmozdulni a 8 százalékról, érte is kritika ezért belülről a pártvezetést – ám ez eddig ellentétes előjelű volt. Ha megnézzük, kik mentek el az elmúlt tíz évben a KDH-ból, akkor egyrészt ismert neveket sorolhatunk, másrészt pont az ellenkező okok miatt távoztak: nem tudtak egyetérteni a KDH óvatos, plebejus politikájával, s a Smerhez konvergáló irányvonalával. Most pedig, pár héttel azután, hogy Figeľék összerúgták a port a kormánypárttal, egyszer csak előbújnak az elégedetlen helyi politikusok. Ha ehhez hozzávesszük a politikai kómában levő, a gépekről jövő márciusban lekapcsolni hivatott SDKÚ jelölését a számvevőszék élére, akkor teljes képet kapunk a Smer aknamunkájáról. Az immár egyszemélyes SDKÚ elsőként bontotta meg az ellenzéki egységet, s olyan embert jelölt a számvevőszék élére, akinél jobbat a Smer nem is kívánhat. Pontosabban: akinél Ficóék jobbat nem is jelöltethetnének – az egykor szebb napokat megélt vezető jobboldali párt, az ősellenség által. Annak ellenére, hogy az ellenzék mindent megtesz azért, hogy saját magát blamálja, a Smer nem is kell egy kiadós (ön)lejáratáshoz (lásd a Matovič–Procházka különszámot), Ficóék nem dőltek hátra. Lassan, azzal a bizonyos szalámitaktikával ott gyengítik, erodálják a jobboldalt, ahol csak lehet. Most éppen a KDH-n van a sor, ám a fegyver kétélű: ha túlfeszítik a húrt, lehet, hogy végérvényesen elveszítik jövőbeni ideális koalíciós partnerüket.