Szabadság, küzdelem...

Bizony, bizony, akárhogyan nézzük is az újkor legsikeresebb társadalmi modelljét (a polgári demokráciát), annak legfőbb értéke a szabadság. Az az érték, amiért talán még életet is érdemes áldozni, de lehetőleg sohasem a másét, azt egyéb eszmék hirdetői teszik előszeretettel. Hogy 1968-ban a csehszlovákiai társadalmi események a szabadságért folytatott küzdelem jegyében zajlottak-e, nem tisztem eldönteni. Mindenesetre a szabadságot elorozók ellen léptek föl néhányan és csak a reguláris és erőszakos megszállás miatt nem tudjuk meg, vajon miként folytatódtak volna a dolgok.

1989 után viszont megtudtuk.

Az államfővel ezúttal éppen azért érthetünk egyet, mert 20 évvel a rendszerváltozás után a szabadság, az ország legfontosabbnak vallott értéke még mindig veszélyben van.

Veszélyben van akkor, amikor a szabadság csak szelektíven jár. Gondolunk azokra az embertársainkra, akik pocsékul megfogalmazott fejlesztési politikák miatt kényszerpályákon araszolgatva nap mint nap kénytelenek eltűrni hülyébbnél hülyébb munkáltatóik vegzálását, mert a környéken más munka nincs. Veszélyben van akkor, amikor a működésképtelen, rosszul megfogalmazott egészségügyben a páciens a szó legszorosabb értelmében kiszolgáltatott, olyan diagnózisok esetén is, amelyekre van gyógyszer vagy technológia. Veszélyben van akkor, amikor korrupt politikusok rabolnak ki teljes ágazatokat, majd semmi bajuk nem történik, és ezen a példán okulva kisebb és nagyobb gazemberek nap mint nap lenyúlják az izzadsággal megtermelt javakat.

Olyankor is veszélyben van, amikor ugyanezen korrupt politikusok – valódi tevékenységüket fedvén – az állami gépezetet használják fel védtelen és bűntelen ember meghurcolására, és évek óta nincs, aki ebben rendet tegyen. Meg akkor is, amikor a már idézett politikusok hordóra állva egy (vagy kettő) népcsoportot ellenségnek és állambiztonsági kockázatnak neveznek ki, azok valamely teljesen érthető és szabad lépésére ingerülten és hatalmi szankciókkal akarnak reagálni – lásd még állampolgárság, nyelvhasználat. És főleg akkor van veszélyben, amikor egy ország első embere az előbb vázoltakat és még vagy tucatnyi egyéb veszélyt nem lát, nem hall, nem tesz szóvá. És ami a legrosszabb: azért nem teszi szóvá, mert egy fészekalja.... vagy nem?

Kedves Elnök Úr!

A szabadságért folytatott küzdelem valóban időszerű. Nem érdekel, eddig mit tett. Ha holnap reggeltől a szabadságért küzd, segítő jobbom az Öné.