Szabad választás ötven fokban

A közép-európai választásokon edzett agyunk számára ez szinte felfoghatatlan volt, és nem sok jót ígért a választások értékelése előtt. A forróság és izzadtan ideges hangulatunk csak fokozódott a szavazatok számlálásakor, amikor kiderült, az új összetételű választási bizottságok nagy része vagy elfeledte a matematikaórákon tanultakat, vagy túlságosan nyomta őket első „szereplésük” tétje.

Pedig addig úgy tűnt, minden rendben. A sztori egészében ismert, de nem árt röviden átrágnunk magunkat rajta. Nem egészen öt hónappal ezelőtt, március 24-én, a parlamenti választások után pár nappal ellenzéki tüntetők kormányhivatalok elfoglalásával próbáltak tiltakozni az elcsaltnak vélt eredmény ellen. Miután ténylegesen elfoglalták a déli tartományok fővárosát, Ost a forradalmi hangulat a „Fehér Ház” pár órás ostroma után menekülésre késztette Kirgizisztán első és addig egyetlen elnökét, Askar Akajevet. A tüntetés spontaneitására utal, hogy a biskeki „ostrom” sikere mindenkit meglepett: Akajev helikopteren hagyta el az országot, a rendőrök levetették az uniformist félve a nép bosszújától, de teret engedve a fosztogatóknak, a megosztott ellenzék pedig jobb híján kiszabadította az Északon rendkívül népszerű Feliksz Kulov volt elnökhelyettest, biskeki polgármestert (akit öt éve Akajev ítéltetett el korrupciós vádak alapján, miután az bejelentette, hogy indul 2000-ben az elnökválasztásokon). Ezek után – nemzetközi közvetítéssel – gyorsan rendeződött a helyzet. Az ellenzék viszonylag gyorsan megegyezett a jogi és politikai rendezésben: meghagyták a parlamenti választások eredményét és az így megválasztott parlamentet, amely viszont kinevezte Kurmanbek Bakiev volt miniszterelnököt (aki még korábban összeveszett Akajev elnökkel) ideiglenes kormányfőnek. Mivel Akajev elhagyta az országot, az ideiglenes miniszterelnök gyakorolta az államfői jogköröket is. A jogfolytonosság, no meg az ország biztonsági helyzetének javítása érdekében kellett ezen az – ideiglenes – állapoton minél gyorsabban változtatni. Ehhez az elnökválasztás – tiszta és szabad – lebonyolítása kulcsfontosságú volt.

A számlálási káosz ellenére a választási bizottság végül is képes volt az eredmény összegzésére. Ez már csak ezért sem volt bonyolult, mert Bakiev mindent vitt. Köszönhette ezt főleg a délen tapasztalt – valóban forradalmi – hangulatnak és annak a megállapodásnak, amelyet Kulovval kötött. A megállapodás értelmében Bakiev győzelme esetén Kulov miniszterelnök lesz. Egyes elemzők ezt rendkívül fontosnak tartották, hogy megelőzzenek egy lehetséges Észak–Dél-konfliktust. ĺgy Bakiev sokkal hitelesebben hirdethette a kulcsfontosságúnak bizonyult „stabilitás” jelszót szerte az országnak. A déli születésű, üzbégül is remekül beszélő, orosz feleséggel „bíró” Bakiev elsősorban a Délt tudta mozgósítani. Ott az átlagos részvételi arány valóban meghaladta a szovjet időket idéző 96%-ot. A polgári ellenőrzést az új választási bizottságok garantálták, éppúgy mint a káoszt, hiszen legtöbbjük először játszhatott élőben választósdit. A szavazók – legtöbben délen – már kora reggeltől, még a nagy meleg beállta előtt tódultak a szavazóurnákhoz. Elsősorban az általunk is megfigyelt Aksij régió volt forradalmi hangulatban: az itt élők nem győzték hangoztatni, hogy az egykor reformer-elnökként induló Akajev az idő során nem törődött semmi mással, csak saját családja gazdagodásával, átlépve a helyi szokások szerinti meglehetősen magas korrupciós tűréshatárt. Két évvel ezelőtt éppen Aksijben zavart szét a helyi rendőrség egy Biskek felé menetelő tüntetőcsoportot, öt halottat hagyva hátra. A helyiek most büszkén mondják a halottaknak emelt emlékmű előtt, hogy kötelességük befejezni a forradalmat, lezárni ezt a korszakot és elkezdeni egy jobbat.

A neheze még hátravan. Bakievre egy korrupt és elszegényedett ország sorsának irányítása hárult. Ennek ellenére Kirgizisztán, a legszegényebbként példa- és irányadó lehet Közép-Ázsia egésze számára, ha az első szabad választások után képes lesz a szükséges reformok meghozására és menedzselésére. Talán a legégetőbb kérdés a napirenden lévő alkotmányos reform, amely minden bizonnyal kiélezi az új elnök, Bakiev viszonyát az új miniszterelnökkel, Kulovval. Hiszen nem kisebb dologról van szó, mint az elnöki rendszert lebontva fokozatosan parlamentáris demokráciát létrehozni Kirgizisztánban – Közép-Ázsiában először. Forró tavasz és nyár után az ősz sem ígérkezik enyhébbnek.