Švejk és a nők

Hašek regényéből kiderül, hogy Švejk ugyan sokat fecsegett a nőkről, de a gyengébb nemnek csupán két képviselője vonult be úgynevezett magánéletébe. Az egyik a szállásadónője volt, Müllerné, aki áldozatkészen tolókocsin szállította a derék katonát a sorozóbizottság elé, majd stikában kiadta az ágyát, amíg Švejk a prágai rendőrség és a diliház között ingázott. A másik hölgy egy komlókereskedő kikapós hitvese, bizonyos Kitty, aki ugyan Lukáš főhadnagy szeretője, de azért elcsábítja Švejket is, hogy ekként álljon bosszút figyelmetlenségéért a tiszt úron. Švejk agglegény volt, nem túlságosan megbízható kutyakereskedői egzisztenciával, ráadásul gyakorló alkoholista, akit még rakoncátlankodó ízületei is gyötörtek. Szóval nem állítható róla, hogy ilyen férfiről álmodoztak volna a prágai lányok és asszonyok, akár csak a rosszlányok. De vajon miért tartotta távol az író kedvenc hősét a nőktől? Miközben ő maga a regény végleges megfogalmazáskor éppen második feleségével élt együtt, az orosz Surával, ám ez nem akadályozta abban, hogy levelezzen fiának édesanyjával, első feleségével, a cseh Jarmilával, s mintha vissza akart volna térni hozzá, ha ez a zavaros história egyáltalán kibogozható. Annyi azonban bizonyos, hogy Hašek életében a nők jóval nagyobb szerepet játszottak, mint Švejkében. Persze, elképzelhető, hogy Hašek annyira szerette Švejket (előfordul ez az írókkal), hogy kímélni gondolta őt azoktól a konfliktusoktól, amelyekbe akárki belekeveredhet, aki velünk, nőkkel kapcsolatba kerül. Vagy Hašek tudta: olyan bolond világról ír, amelyben lehetetlenné lett a normális élet, tehát hiányozhatnak a nők is, s maradjanak azok a kocsmai szövegek, amelyekben a nőket nem a legnagyobb tisztelettel emlegetik. Nem vagyok irodalmár: olvasóként szeretném megfejteni ezt a rejtélyt. Éppen most, amikor minket, nőket sűrűn emlegetnek, annak az okát szeretném megtalálni, hogy élt egy nagyon nagy író, aki lényegében hallgatott rólunk. Igaz, Hašek még nem ismerhette a nőnap, mi több, a nemzetközi nőnap intézményét.