Sűrű két hét

Nyugodtan nevezhetjük meglepetésnek a magyar országgyűlési választások első fordulójának eredményeit. Azon valószínűleg még jó ideig elvitatkoznak, hogy a közvélemény-kutató intézetek miért és hogyan sülhettek fel ennyire. (A Gallup 12 százalékot tévedett a két nagy párt közti arányban), az azonban tény: majd 600 ezer magyar választó rejtőzködött, azaz nem vállalta hovatartozását. És ez nem jó jel. Az ilyen jellegű félelmeknek Közép-Kelet-Európában már rég el kellett volna tűnniük az emberekből. Ha csak nem új keletű a félelem, ami még rosszabb. Magyarország teljesen ketté szakadt, az „aki nem velünk, az ellenünk” elv megosztotta a társadalmat, a kis pártok eltűntek a politikai térképről, a nagy pártok még inkább megerősödtek. Mindkét megállapítás alól kivétel a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), amely nagy pártól kispártosodott, s a végsőkig izgulnia kellett, hogy egyáltalán bekerül-e a parlamentbe. Ennél sokkal rosszabbul jártak a kisgazdák. Torgyán József Fidesz által földarált pártja az egy százalékot sem érte el, vagyis még állami támogatást sem kap. Kupa Mihály Centrum Pártja és Csurka István MIÉP-je egyaránt a magas részvételi arány áldozata lett, ami viszont az éles hangú kampány eredménye. ĺgy lett hárompárti a magyar Országgyűlés, ha nem számítjuk az MDF-et, amely már inkább a Fidesz-platformjaként működik. Persze, még az első forduló eredményeinek ismeretében sem szabad egyértelműen kijelenteni: működik a politikai váltógazdaság Magyarországon, vagy, hogy nem Orbán Viktor lesz az első ciklusismétlő miniszterelnök. A második fordulóban még több mint 120 mandátum sorsa dől el, ami alaposan megkeverheti a kártyákat. A Fidesz és az általa vezetett jobboldali blokk történelme során a legjobb választási eredményt érte el, de ez sem volt elég a boldogsághoz. Pedig hihetetlenül sok pénzt vert abba, hogy eredményeit látva lássák. Valószínűleg az első fordulóban Pokorniék is a magas választási részvétel guillotine-ja alatt hagyták fejüket, s a második fordulóra – a jobboldali szavazók fegyelmezettsége ismeretében – az elriasztó taktikát választják. Minél kevesebben voksolnak, annál nagyobb a Fidesz esélye. De az is nagy szerepet játszhat, hogy a nem baloldali szavazók, akik mégis a szocialistákra voksoltak, mert a Fidesz politizálása elriasztotta őket, hogyan viselkednek. Mert a választást Budapest döntötte el, az pedig annyira nem vörös, mint arra az eredményekből következtetni lehetne. A fővárosiak inkább bosszút álltak az elmúlt négy évért, amikor a kormány mostohagyerekként kezelte őket.

Érdekes két hét elé néz Magyarország. Az szinte száz százalék, hogy a MIÉP-es jelöltek (a Csurka által hangoztatott száz helyett alig több mint 30) visszalépnek a Fidesz javára. A Centrum Pártiak többsége inkább a szocialisták javára teheti ugyanezt, ugyanúgy, mint az SZDSZ-esek, ám az utóbbi esetben nem mindegy, hány helyen hajlandó az MSZP saját jelöltje visszaléptetésére a Szabad Demokraták javára. A liberálisok vezetői már jelezték: nagyon kemény tárgyalások várnak a szocialistákra. Csak a nagy politikai kufárkodásban nehogy elvesszen a Győzelem névre keresztelt gyermek.