Súlycsoportok

Sokkal többet foglalkozott volna a világsajtó az új lengyel államfő, Lech Kaczynski beiktatásával, ha nem karácsony van. Varsóra odafigyel a világ, számunkra pedig különösen érdekes mind a (jó)szomszédság, mind a visegrádinak nevezett kötelék okán. Pár éve, amikor Szlovákia kimaradt a NATO-bővítés első köréből, egy tengerentúli elemző elejtette: a Nyugat számára geopolitikai okok miatt nemcsak hogy Pozsony, de még Budapest meg Prága sem igazán fontos, hanem csak Varsó. Azóta sokat változott Európa politikai térképe, de nem olyan alapvetően, hogy ez az állítás ne lenne igaz, még ha számunkra a megkülönböztetésnek már nincs akkora jelentősége NATO- és EU-tagságunknak köszönhetően. A Szovjetunió szétesése után már nincs lengyel–orosz határ, de a baltikumi, a fehérorosz és az ukrán szomszédság éppen Oroszország miatt nevezhető továbbra is fontos nemzetközi tényezőnek. És rosszindulat nélkül: Európában is sokan gondolják úgy, nem árt, ha Németországnak egy erős Lengyelország a szomszédja.

Egy kommunista múlttal bíró államfő után egy megrögzötten antikommunista, Szolidaritás-alapító elnök jött. A külpolitikában biztosan, és valószínű, hogy a belpolitikában is nagyobb szerepet fog játszani, mint Kwasniewski. Mivel Lech Kaczynski bejelentette, sokkal gyakrabban vesz majd részt a kormányüléseken, valószínű, hogy a kabinetet így akarják az ikrek kettős ellenőrzés alatt tartani. (Egyelőre még nem volt jele annak, hogy ne bíznának Marczinkievicz kormányfőben, de egymásban azért jobban.) Ezt valószínűleg a fő stratégának tartott testvér, a kormányzó PiS főnöke, Jaroslaw gondolta ki. Kettejük nagy álma – mint Lech utalt rá elnöki székfoglaló beszédében – a IV. Lengyel Köztársaság megteremtése, amely mentes a kommunista múlt minden hordalékától. Nyilvánvaló az eltökéltségük: ha kell, ők tisztítják meg tőle. Ha jogilag, például új alkotmány elfogadásával ez nem is sikerül nekik, a gyakorlatban erre fognak törekedni. Eszközeik vannak hozzá: a kormányalakítás óta eltelt pár hét alatt minden központi intézmény a PiS ellenőrzése alá került. Lech beszédének külpolitikai részében az USA-hoz fűződő kapcsolatokat említette első helyen, aminek jelzésértéke van. Az az általános, a dolgok természetéből fakadó gyakorlat, hogy ilyenkor a szomszédokat vagy valamely szomszédot szokták említeni. Senki sem lepődött volna meg, ha Ukrajnát nevezi meg, és óriási viszontgesztus lett volna, ha Németországot, azért a plusz százmillióért, amit az EU-csúcson Merkel kancellár adott a lengyeleknek. De Lechnek már az első útja is Washingtonba vezet; a lengyel katonák egy évvel tovább maradnak Irakban. Mindenki érthet belőle. És ha már az EU-csúcsnál tartunk: Pozsonynak sikerült összerúgnia a port legbefolyásosabb visegrádi szövetségesével. Azzal, hogy Dzurinda már az első Blair-tervre is rábólintott, nagyon feldühítette Varsót. A lengyelek bírálatának lényege: árulónak tartották Szlovákiát, amiért feladta az új EU-tagok, s különösen a visegrádi országok között elvárható szolidaritást. Ne csodálkozzunk, ha az ikrek az első adandó alkalommal törleszteni fognak. A jövőre nézve nem mellékes tanulság: igaz, hogy a lengyelekkel egy országcsoportban vagyunk, de nem egy súlycsoportban.