A bársonyos forradalom és a demokrácia

Olyanra, amilyet a 1989-es bársonyos forradalomban kitűztünk célul, amelyben mindenkinek igazságosan jut majd a jóból is, nem csak a társadalom egy maroknyi csoportjának, a kiváltságosoknak. A demokrácia fészke a szabadságnak, az esélyegyenlőségnek, a sajtószabadságnak, a jogállamiságnak, az emberek természetes életének. A felsorolt jellemvonások a tavalyi előre hozott parlamenti választás után veszélybe kerültek, és a társadalmi közhangulat pattanásig feszültté vált. 

Holnap, a bársonyos forradalom 35. évfordulóján emlékezünk meg a rendszerváltást eredményező társadalmi eseményről, amely az összeomlott egypártrendszer után megnyitotta az utat a többpártrendszer és a demokrácia felé. Szomjaztak már az emberek az akkori Csehszlovákiában erre a változásra, mert az előző társadalmi berendezkedés a totalitásban nem tette lehetővé az esélyegyenlőséget az állampolgárok számára. A szikra 1989. november 17-én lobbant lángra Prágában a prágai diákok tüntetésével és meggumibotozásával, amely futótűz gyorsaságával terjedt át Szlovákiára is. Új fogalmak váltak valósággá: a többpártrendszer, a pluralizmus, a szabadelvűség, a szabadságvágy és a liberalizmus – amelyek a demokrácia és a jogállamiság gyökerei. Aki akkor élt, nem felejti el azokat a novemberi napokat és estéket, amikor az utcák és a terek megteltek a kitűzott célért összegyűlt emberekkel. Azóta sok minden történt, természetes és nem természetes akadályok adódtak, de a fő cél, a demokrácia, ha nehezen is, mindig megmaradt. 

Az, ami most Szlovákiában történik 2023. szeptember 30-ától mostanáig, az látszatdemokrácia. Az előre hozott parlamenti választás óta egy esztendő alatt sikerült Robert Fico negyedik, nem dicső kormányának száznyolcvan fokosra visszatekernie a társadalom nagyon lassan döcögő hajóját, amelyben az ötletgazdának sikerült újra hibátlanul összekapcsolnia a hatalom három ágát – a törvényhozóit, a végrehajtói és az igazságszolgáltatóit –, amit Peter Pellegrini köztársasági elnöki székbe ültetése tett lehetővé. Ezzel a társadalmat irányító ügyeletes hatalom elérte stratégiai célját. A jelenlegi állapotban semmilyen akadály nincs előttük: azt fogadnak el a parlamentben, amit akarnak, azt csinálnak az országban, amit akarnak. Ilyen már volt többször Szlovákiában. Például Ivan Gašparovič kétszeres regnálása idején, aki dicsérte a kormányt, s azt mondta, hogy szinte a Smer tagjának érzi magát. 

Az előre hozott választás óta a hatalomra került politikusok mindent megtettek azért, hogy ez így működjön, s ténykedésük eredménye az a pattanásig feszült társadalmi hangulat, amit mindenkinek, aki nem közömbös, éreznie kell. Ficóék folyamatosan mást mondanak, mint amit cselekszenek. Ez a látszatdemokrácia. Az Európai Unió már figyelmeztette őket, hogy ne játsszanak a tűzzel, mert Szlovákia nem fogja megkapni a tervezett EU-s pénzforrásokat, ennek ellenére hengerel tovább az az omladozó hármas kormánykoalíció. 

A tárcavezetők elképesztő törvénymódosításokat és döntéseket terveznek a jövőben, élükön Martina Šimkovičovával, aki legújabban az államnyelvtörvény szigorításával rukkolt elő. De említhetjük Matúš Šutaj Eštokot is a rendőrség tevékenységével kapcsolatban, vagy Robert Fico és nyolc minisztere, valamint 60 kiválasztott vállalkozó rejtelmes egyhetes kínai útját is, ami igazán az ország összes állampolgárának a jövőjét érinti és befolyásolja majd. Ennek kapcsán különösen érdekes, hogy a kormánygépen egyetlen újságírónak sem akadt hely! 

Ezek után a polgár felteheti a kérdést: nincs veszélyben Szlovákiában a demokrácia? Vagy még akkor sem lesz, ha elfogadják a miniszterelnök arra vonatkozó javaslatát, hogy emeljék fel ötről hét százalékra a pártok parlamentbe jutási küszöbét? Igazságos demokrácia akkor lenne Szlovákiában, ha a nemzeti kisebbségek a népszámláláskor megállapított százalékos részarányuk alapján jutnának be a parlamentbe. Ezt kellene alkotmánytörvénybe iktatni.