Süllyed a hajó?

A hétvégén tartotta ünnepi közgyűlését a Híd Pozsonyban, melyen a párt megalakulásának tizedik évfordulóját ünnepelte. Bugár Béla beszédében igyekezett erőt mutatni, és az eddig elért eredményekre koncentrálni, de az egész eseményt beárnyékolta néhány pénteki bejelentés.
 
Nagy József távozása és Sólymos László lemondása az alelnöki posztról elindította a pletykák és találgatások sorát. A környezetvédelmi miniszter a Híd egyik legismertebb arca, és egyelőre ugyan marad a pártban, de nem nyilatkozott egyértelműen arról, hogy a jövő évi választás idején is ott lesz-e. Az ő elvesztése komoly csapás lenne, 

mert a Hídnak épp most kellene egységet mutatnia, ha még versenyben akar maradni.

Közben a Magyar Közösség Pártja lassan elindult a szétesés útján. Legalábbis kívülről nézve nehéz másképp magyarázni azt, hogy néhány MKP-tag egy új párt megalapításába kezd minden következmény nélkül, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ez az új szubjektum majd később kannibalizálja az anyapártot. 

Az aláírásgyűjtésbe besegít az MKP egyik volt elnökjelöltje, és a pártelnök szerint ezzel nincs semmi probléma. Furcsa dolgok ezek.

Hiszen eddig valami olyasmit hallgattunk, hogy az MKP a felvidéki magyarság egyetlen hiteles képviselője, fennmaradása pedig létkérdés az itteni közösség számára. Most meg ilyen könnyen bedobják a törölközőt? 
Ennyit a Közösségről, jöhet az Összefogás?

Az Összefogás Mozgalom kapcsán egy dolgot mindenképp el kell ismernünk: alaposan felkavarta az állóvizet. Az már más kérdés, hogy lehet, hogy ebbe mindannyian bele fogunk fulladni. Még mindig nem tudunk róluk sokat, azon kívül, hogy a kezdeti, katasztrofális kommunikációjukon javítva mostanában a szimpatizánsaik hitvallásszerű monológjaival árasztják el az üzenőfalamat. Hogy én is segítsek valamit:  

a pátosz, és a „mert mi igaz magyarok vagyunk” már az MKP-nak sem volt elég.

Konkrétumok kellenek és néhány új, hiteles arc.

Továbbá azt is megkérdezném az MKP és az Összefogás halmazainak metszetében tartózkodó emberektől, hogy amikor a Híddal kellett volna megegyezni, miért nem verték hangosabban az asztalt, ha már Spolupatričnosť?

Vagy az összefogás csak akkor kóser, ha az ő szájízük szerint történik? Ugyanez vonatkozik az ex-hidas összefogókra is: miért volt olyan nagy csend és titkolózás a béketárgyalásokon? Most már késő hátrafelé mutogatni.

Ironikus módon – minden problémája ellenére – per pillanat a Híd tűnik a legstabilabbnak ebből a hármasból. Igen, a preferenciái csökkentek (mondhatnám, hogy kormánypártoknál ez normális, de tudjuk, hogy itt más problémák is vannak), de vannak tényleges eredményei, elindult valamiféle generációváltás, és elvileg ők is nyitott listával várják az összefogni vágyókat. Egy értelmes kommunikációs stratégiával a javukra fordíthatnák ezt a káoszt.

Persze a Hídnál is gyorsan megváltozhat minden, ha tőlük is megindul az elvándorlás az Összefogás felé.

Egy biztos: nehéz manapság szlovákiai magyar választónak lenni. Jelenleg nincs olyan magyar formáció, amely garantálni tudná nekem, hogy a rájuk leadott szavazatom nem lesz elvesztegetett papírfecni.

Márpedig azt mindenképp szeretném elkerülni, és nem hiszem, hogy ezzel egyedül én vagyok így.