Strasbourg: hiányos az SIS ellenőrzése

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) kimondta: Szlovákia megsértette Jaroslav Haščáknak, a Penta pénzügyi csoport társtulajdonosának a magánélethez való jogát a pozsonyi Vazovova utcai lakás lehallgatásával kapcsolatban, ahol az SIS 2005–2006-ban feljátszotta a Gorilla anyagát. A döntés azonnal nyilvános vitát váltott ki a Speciális Ügyészség és Haščák védőügyvédei között a Gorilla hanganyagának a felhasználhatóságáról, amit a rendőrség különböző bűncselekmények bizonyítékaként Marián Kočner házában foglalt le 2018-ban. Ez a vita ugyan fontos, de nem szabad elhomályosítania a bírósági határozat általánosabb üzenetét. A döntéshez kiadott bírósági nyilatkozatban ugyanis ez áll: „Az emberi jogi bíróság hangsúlyozottan rámutat a titkosszolgálati adatok tárolásával kapcsolatos szabályokkal és eljárásokkal kapcsolatos hiányosságokra, valamint arra, hogy nincs biztosítva az SIS külső ellenőrzése.” Ez az egyértelmű megállapítás illeszkedik az emberjogi bíróság korábbi, ugyancsak a Gorillával kapcsolatos múlt nyári döntéséhez, melyben a testület kimondta a Vazovova utcai lakásban lehallgatott Zoltán Varga magánélethez való jogának a megsértését.

Mit kifogásolnak?

A testület már a Varga-ügyben észrevette, hogy 2005-ben és 2006-ban, amikor a Pozsonyi Kerületi Bíróság jóváhagyta a Gorillát, a bírósági ellenőrzés csak formális volt. Ezt jól példázza az a tény, hogy a bíróság abban az időben nem rendelkezett titkosított iratokat feldolgozó számítógéppel, és így az SIS a lehallgatás engedélyezésére vonatkozó kérelmek jóváhagyása céljából előre legyártott bírói végzéseket hordott a bíróságra, és a bírók csak aláírták azokat. Ez a gyakorlat ugyan már megváltozott, ám speciálisan a pozsonyi bíróság esetében továbbra is megalapozott a kérdés: helyénvaló-e, hogy a bírák a fő fellebbviteli büntetőjogi ügyeik mellett csak mintegy mellékesen foglalkozzanak a lehallgatásokkal, miközben ez önmagában is bonyolult kérdéskör? Nem lenne jobb, ha a lehallgatás külön fő specializáció lenne, azaz lennének külön erre szakosodott bírák, akik elsősorban a lehallgatások engedélyezésére vonatkozó kérelmeket vizsgálnák, és később pedig ellenőriznék a végrehajtásukat?

A Haščák-ügyben az emberjogi bíróság azt kifogásolja, hogy Szlovákiában nincsenek szabályok a mások lehallgatása során véletlenül lehallgatott személyek védelmére. A Gorillában ugyanis az SIS hivatalosan Vargát célozta meg, és a bíróság ebben a szellemben egyezett bele a lehallgatásba, noha valójában az SIS már akkor azt feltételezte, hogy főleg Haščákot játsszák fel. Jogi szempontból ő „melléktermék” volt – sem a kérvény, sem az engedély a nevét nem említi. Ilyen helyzetben nehéz kifogásolni a lehallgatás törvényellenességét, amit most az emberjogi bíróság is elismert: „A kormány nem cáfolta azt az érvet, hogy az érvényes jogrend nem nyújt védelmet azoknak, akiket a titkos megfigyelés során véletlenül hallgatnak le.”

Az emberjogi bíróság kulcsfontosságú kifogása arra vonatkozik, hogy nem lehet kideríteni, az SIS mi mindent csinál a lehallgatások eredményeivel, visszamenőleg ezt senki nem képes ellenőrizni, sőt meg sem próbálja.

A Gorilla-lehallgatásokkal kapcsolatos engedélyeket a Szlovák Alkotmánybíróság 2012-ben semmissé nyilvánította, mert visszamenőleg nem lehetett megállapítani, melyik bírák írták alá azokat (nem volt rajtuk név, sem olvasható aláírás), így azt sem lehetett kideríteni, hogy a vonatkozó törvénnyel összhangban adták-e ki őket.

A lehallgatás eredménye

A lehallgatások úgynevezett elsődleges eredményeit – ami alatt a felvételeket és azok szó szerinti leiratát kell érteni – 2008-ban megsemmisítették, de nem világos, mi történt az ezekből levezett eredményekkel, vagyis a törvényes címzetteknek készített elemzésekkel, titkos jelentésekkel. Az 1993-ból származó, az SIS-ről szóló törvény ugyan kimondja, hogy az ilyen fölösleges eredményeket el kell raktározni egy hozzáférhetetlen levéltárban, de hogy ez konkrétan mit jelent, reálisan kinek van hozzáférésük, milyen hosszú ideig tárolják ott az információkat, és hogy – mivel törvényellenes műveletekből származnak – utána megsemmisítik-e őket, arra vonatkozólag nem léteznek világos szabályok. Ezt az SIS igazgatója belső rendelettel szabályozza.

„Az elsődleges és a levezetett anyagok tárolása bizalmas előírások alapján történt, melyeket az SIS külső ellenőrzés nélkül fogadott el és alkalmazott. Hiányoznak a magánélethez való jog megsértésével szemben védelmet nyújtó szabályok” – szögezte le az EJEB. A titkos megfigyelésekből szármató adatok tárolására vonatkozó szabályok a mai napig nem nyilvánosak, nem előreláthatóak, és az SIS eljárása bírósági úton nem vizsgálható.

Parlamenti bizottság

Még tavaly a Varga-ügy kapcsán az EJEB észrevette, hogy Szlovákiában létezik parlamenti bizottság, mely feladata az SIS ellenőrzése, de a bíróság szerint az ilyen ellenőrzés inkább „politikai”, és a bizottság nem dönthet az individuális panaszokról, nem is hagyhat jóvá kártérítést az esetleges törvényellenes lehallgatásért.

2016-tól érvényes Szlovákiában az a norma, mely értelmében a lehallgatások individuális ellenőrzését egy speciális parlamenti albizottság végzi, de a politikusok 6 év alatt nem voltak képesek ezt a bizottságot felállítani. Így aztán az individuális ellenőrzés nem működik, ami szintén befolyásolta az európai bíróság döntését.

Lehetséges megoldások

A 2015-ben előterjesztett, a titkosszolgálatról szóló új törvény tervezetével kapcsolatban többen kértük, hogy készüljön elemzés a lehallgatásokról döntő bírók leterheltségéről, és ennek eredménye alapján csoportosítsák át a kapacitásokat, vagy valamilyen más módon változtassanak az ellenőrzési mechanizmuson. Indítványoztuk, hogy hozzák nyilvánosságra az SIS igazgatójának belső döntéseit, melyek hatással vannak az alapvető emberi jogokra (már akkor rámutattunk sok mindenre abból, amit most az emberjogi bíróság is kimondott). Szorgalmaztuk, hogy a titkosszolgálat parlamenti ellenőrzése ne csak formális és politikai legyen, hanem reális is, s ehhez javasoltuk, hogy a bizottsági tagok a parlamenttől kapjanak szakképzett asszisztenseket vagy tanácsadókat, akik átesnek a biztonsági átvilágításon. (A jelenlegi képviselői asszisztenseket iparengedélyre alkalmazzák, és nincs szükségük átvilágításra.) Észrevételeinket a nyilvánosság is támogatta, de végül a törvény elveszett a parlamenti süllyesztőben. Így aztán a lehallgatás és egyéb titkos megfigyelés szabályai jelenleg is az 1993-ban és 2003-ban elfogadott normákhoz igazodnak, amikor még léteztek telefonfülkék, a kódolatlan NMT mobilhálózaton keresztül telefonáltunk, és a mobilinternet a mai formájában még nem létezett.

Nincs politikai akarat

Annak ellenére, hogy a megoldás kézenfekvő, az asztalon hever, és annak ellenére, hogy az emberjogi bíróság egyértelmű figyelmeztetést fogalmazott meg, nincs politikai akarat bármin is változtatni. Felmerül a gyanú: azoknak, akik ezeket a szabályokat megváltoztathatnák, a titkos megfigyelések és meghallgatások jelenlegi átláthatatlan szabályai valójában nagyon is megfelelnek.

Az illetékesek közönye, az, ahogy nem akarják szabályozni a magánéletet sértő lehallgatásokat, nagyon frusztráló, mert az utóbbi 10 évben e téren nem történt előrelépés. Az érdektelenség mértéke meglepő, mert jelenleg már a felületes ellenőrzésre is fütyülnek. Például azt követően, hogy 2014-ben az Európai Unió Bírósága, majd pedig 2015-ben a Szlovák Alkotmánybíróság is kijelentette, hogy elfogadhatatlan a telekommunikációs szolgáltatók területi adatgyűjtése (ki, kivel, mikor, milyen sokáig, honnan telefonál, merrefelé mozog stb.), 2015-ben a parlament elfogadott egy törvényt, mely értelmében az ilyen adatok megszerzéséhez bírói engedély kell, és ezt a parlamentnek kellett volna ellenőriznie. A jogszabály hatályba lépése óta a szlovák törvényhozás egyszer sem dolgozott ki jelentést az említett metaadatok gyűjtéséről, noha már ötször kellett volna! Pedig csak egyszerű statisztikai évkönyvről van szó, és még azt sem képesek összeállítani!

Adam Valček
A szerző a Trend és a Plus 7 dní munkatársa