Sppéci nagy gáz

Az SPP reorganizációja véletlenül sem az a kategória, amivel az érintett felek mind jól járnak (elvileg ilyen is lehetne), ellenkezőleg: államosítják a teljes veszteséget, miközben még jobban privatizálják a hasznot. A fő nyertes a magántulajdonos (tehát részben a J&T) lesz, a fő vesztes meg a szlovákiai adófizető. Ehhez kapcsolódik a legfontosabb rizikó: 100 százalékban állami céghez kerül a lakossági gázeladás, amely masszívan veszteséges. Eddig a veszteséget tulajdonrésze arányában állta a magántulajdonos (49%), meg a szlovák állam (51%) a többi részleg nyereségéből. Ez most teljes egészében az állam, azaz az adófizetők nyakába szakad.  Ez a veszteség valóban csökkenthető, ha az orosz Gazpromnál sikerül kedvezőbb árat kialkudni – ebben Ficónak igaza van. De ha nem a Holdon él, azt is tudnia kell, hogyan működik egy tipikus szlovák állami cég. Először is telepakolják – gyakran hozzá nem értő, de lojális – politikai jelöltekkel, akiknek a fő küldetésük az, hogy kiszolgálják a piócaként odatapadó érdekcsoportokat. Úgy, hogy olcsón adnak el nekik, ez esetben földgázt, miközben drágán vesznek mindent, a jogi tanácsadástól a technikán át a takarításig. Így jutalmazzák meg a pártkasszába befizető szponzorokat. Félő, hogy az SPP-nél ugyanez fog történni. Emiatt romolhat a hatékonyság, és ez bőven ellensúlyozhatja a Gazpromnál kialkudott alacsonyabb árakat.  A cég gazdálkodásán még így is jócskán segítene a földgáz nagyfogyasztóknak való eladása, amely nyereséges. Csakhogy a nagyfogyasztók között is ott sorakoznak a vélhető szponzorok, köztük például a másik pénzügyi csoport (Penta), amelynél Fico a Gorilla-akta szerint kólázott, és még jó pár Smer-közelinek tartott oligarcha (Brhel, Poór), akik az energetikában is utaznak és nagyban veszik a gázt. Ők olcsóbb árat csikarhatnak ki maguknak. Ezt be lehet vasalni a többi nagyfogyasztón, akik nincsenek közel a tűzhöz, de csak bizonyos mértékig, mert túl magas áraknál átmehetnek a létező konkurenciához. De a politikai összeköttetésekkel nem rendelkezők is elkezdhetnek zsarolni, mondván, ha a US Steelnek elintézte a kormány az olcsó áramot, nekünk is intézzen olcsó gázt, mert különben leépítések jönnek szlovákiai cégünknél.  És végül a választások előtt, ha csökken a Smer támogatottsága, beüthet a teljes elmebaj is, a kormány szavazatvásárlási céllal nekiállhat gázárat csökkenteni 10–20 százalékkal, tekintet nélkül a veszteségekre. A rossz példáért nem kell messzire menni. A folyamat vége egy tipikus szlovák állami cég lehet, afféle második Cargo. Jó nagy veszteségek és adósságok, kisebb állami bevételek az osztalékból és a jól bejáratott korrupciós hálózat. Meg egy csomó nagy- és kisfogyasztó, akinek meggyőződése, hogy joga van az olcsó gázra. Ez elég gázos helyzet minden következő kormánynak.  A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója