Sötétség Szerbiában a leeresztett redőny mögött

Egyedül Dinkics szerb pénzügyminiszter szájából hangzott el egy olyan mondat, hogy a jövő évi gazdaságpolitika egyike lesz a legradikálisabbnak, de aztán már ő is létszámleépítésről meg a fogyasztás csökkentésének fontosságáról beszélt. Mert pénz nincs – csak új adónemek.

A bizonytalanságok sorát kezdjük az államközösséggel. Közvetlen választások útján annak parlamentjét 2005 elején fel kellene újítani, a mielőbbi önállósulást erőltető Montenegró azonban erre nem hajlik, s már Szerbia is barátkozik a gondolattal, hogy a jelenlegi képviselők mandátumát egyszerűen meghosszabbítják. A megállapodást ugyan korábban mindkét fél aláírta, e térségben azonban egy elfogadott dokumentum nem mindig érvényes, különösen, „ha nem adottak a feltételek”. Szerbiában közben tető alá kellene hozni a köztársaság új alkotmányát – a politika irányítói erre még 2000-ben tettek ígéretet. A szöveg készül ugyan, ám menet közben kiderült, hogy még a Milosevics idején megfogalmazott, s a mai napig érvényes alkotmány gyakorlatilag „bebetonozott”, hiszen megváltoztatásához kétharmados parlamenti többség szükségeltetik, ezután pedig a referendum, a bejegyzett választópolgárok több mint a fe-lének részvételével. Egy legújabb ötlet szerint a szerb parlamentnek egy napra alkotmányozó nemzetgyűléssé kellene átalakulnia, formai szempontból ez megoldaná a problémát. Még mindig marad persze a lényegi kérdés, hogy a leendő dokumentum hogyan rendezi majd a decentralizáció és a regionalizáció dilemmáit, valamint két tartomány státusát.

Mindennél égetőbb azonban a hágai nemzetközi bírósággal való teljes együttműködés megvalósulása, hiszen ez az ország EU-integrációját célzó (a tavasz elején esedékes) kivitelezhetőségi tanulmány kidolgozásának előfeltétele. Szerb politikusok ugyan váltig hangoztatják, hogy eddigi döntéseik maradéktalanul megfelelnek az elvárásoknak, ugyanakkor várhatóan számos vádlott majd önként feladja magát, Carla del Ponte hágai főügyész viszont nemrégiben kereken kijelentette: Szerbia már régóta senkit, a boszniai szerb entitás pedig mindmáig még senkit sem szolgáltatott ki a vádlottak közül Hágának. Belgrádnak szinte kapóra jött, hogy Koszovóban azt a Ramush Haradinajt választották meg kormányfővé, akinek ügyét valóban vizsgálta a hágai törvényszék, ám eddig vádat nem emelt. A szerb közvélemény úgy tudja, Haradinaj tömeggyilkosságok részese volt, ezért magától értetődő, hogy szerb politikus nem ül le vele egy tárgyalóasztalhoz. Az indulatok magasra csaptak, Belgrád közben továbbra is adós például annak megválaszolásával, hogyan került mintegy nyolcszáz koszovói albán holtteste egy főváros közeli tömegsírba.

A szerb politikai elit úgyszintén hisztériás rohamot kapott, amikor kiderült, hogy Paddy Asdown boszniai protektor a szerb entitásban leváltott kilenc vidéki rendőrfőnököt, s elrendelte hat személy bankszámlájának zárolását, mert gátolták a hágai vádlottak kézre kerítését. Ilyen körülmények között szinte elsikkadt a hír, amit a szarajevói sajtó közölt, miszerint „előkerült” az egyik leginkább körözött személy, Ratko Mladics tábornok eddig titkosított hadseregbeli hivatalos személyi lapja. Abból pedig kiderül, hogy Ratko Mladicsot a kis-jugoszláviai hadsereg csak 2001-ben, a boszniai szerb entitás hadserege pedig 2002-ben nyugdíjazta, a tábornok pedig – akinek hollétét hosszú esztendők óta kutatják – két hónappal ezelőtt még felvette a nyugdíját (igaz, nem tudni, személyesen, vagy felhatalmazottja révén vette fel).

A kétszínű játékok újabb adaléka, hogy a szerb parlament a múlt héten elsöprő többséggel módosított egy törvényen, amely most már egyenlőségjelet tesz a partizánok és a csetnikek között. Történelmi tény ugyan, hogy a csetnikek a második világháború idején együttműködtek a megszállókkal, köztudott továbbá, hogy a partizánok és a csetnikek ekkor egymás ellen harcoltak, az „igazságtétel” pillanata azonban elérkezett. S már az sem furcsa, hogy az „ügy” fő szószólója az a Vuk Draskovics volt, aki amúgy külügyminiszterként a Hágával való teljes együttműködést propagálja. Európa pedig csak találgathatja, miért. A sok leeresztett redőny mögött Szerbia egyre csak sötétül...