Sokol érsek üzenete

Szerencsés országok, amelyekben az a kérdés, hogy a papok beavatkozzanak-e a politikába, teljes mértékben elméleti. A Kárpát-medence országai nem ilyen szerencsések; nem vagyunk olyan helyzetben, hogy Ján Sokol érseknek az elmúlt napokban a templomokban terjesztett, a választópolgári miheztartást érintő röpirata tartalmának megvitatását elméleti kérdésként kezelhetnénk.

Egy-egy jelenség tanulmányozása során jobbára a múlt tapasztalataival való összehasonlításra vagyunk utalva. Az egyház(ak) politikai aktivizálódásának lehetséges következményeit vizsgálva mindenkinek, aki csak valamelyest is ismeri térségünk félmúltjának történelmét, az az 1939 és 1945 közötti szlovák állam jut az eszébe, amelyben római katolikus plébános gyakorolta a főhatalmat. És az a Magyarország jut az eszébe, amelyben 1920 és 1945 között a világi hatalom az egyházzal teljes szimbiózisban működött. Most hadd ne térjek ki a két országban ily módon folyó hatalomgyakorlás bűnlajstroma legsúlyosabb tétele, a zsidóüldözés adatainak felidézésére...

Közismert a katolikus egyházban érvényesülő fegyelem. Sokol érsek röpirata megjelenésének másnapján mégis nyilvánvaló volt, hogy egyéni akcióról van szó, amelytől a klérusnak legalább egy jelentős része elhatárolódik. A szlovákiai pártstruktúra európaivá válásában reménykedők ezt az alagút túlsó végén pislákoló fénynek tekintik. Lehet, hogy egy egészen fiatal pap lóbálja az örökmécsest. Olyan egyházi személy, aki le meri vonni a múlt tanulságait, és példát mer venni a modern katolicizmus reprezentánsaitól.

Röpiratával az egyházi méltóság konkrét pártot próbált segíteni. A Kereszténydemokrata Mozgalom vezetőin múlik, van-e bennük hajlandóság és kurázsi az érsekkel közölni, hogy az ilyen segítség nem szolgálja sem a KDH, sem Szlovákia érdekeit. A Ján Čarnogurský nevével fémjelzett politikai erőt éppen az teszi gyengévé, sérülékennyé, hogy nem a modern katolicizmus talaján építkezik. Egyébként minden mérvadó szlovákiai politikai irányzatnak az a gyengéje, hogy a legtöbb vonatkozásban köszönőviszonyban sincs a modern európai irányzatokkal.

A Kereszténydemokrata Mozgalom alapítója visszavonult. Kérdés, az ő tudtával történt-e az ominózus röpirat terjesztése, vagy csak arról van szó, hogy őeminenciája már a 19. és a 20. század fordulóján is elavult módszereket alkalmazott.

Lehet, hogy a KDH politikusai egyházi fegyelmezettségük okán oly szófukarok a röpirat dolgában. Talán még nem értesültek arról, hogy, mondjuk, egy német vagy francia konzervatív politikus számára a papok által gyakoroltatott egyházi fegyelem a templom küszöbénél véget ér, és számukra ettől kezdve marad a zsidó-keresztény erkölcsi értékrend szem előtt tartása.