Simon Zsolt válasza

Hozzám intézett levelüket Riesenthal-idézettel kezdik, miszerint „Az legyen a vadász nemes törekvése, hogy a vadat óvja, kímélje és védje. Vadásszék, mint törvény és szokás kívánja.” Aligha tudnám jobban kifejezni az új vadászati törvényjavaslat célját! Levelükből kiderül, egyetértenek az új törvény kidolgozásának szükségességével is. Elvégre, a jelenleg érvényben lévő szabályozás 1962-ben született, amikor a maitól valamivel eltérő viszonyok uralkodtak országunkban, ami értelemszerűen rajtahagyta nyomát az említett jogi normán. Ennek ellenére nyílt levelükből egyértelművé válik, hogy Önök a készülő törvényben az 1962-es viszonyokat akarják konzerválni! A mottójukként felhasznált Riesenthal-idézet ellenére ugyanis nem a vadak védelmének hatékonyságát kifogásolják, hanem, amint azt egyértelműen megfogalmazták, „Elsősorban a vadászati jog gyakorlásának és a vadászjog bérbevételének módját, valamint azt..., hogy a miniszter úr töröltette a készülő törvényből a Szlovákiai Vadászszövetséget.” Levelük tehát nem tekinthető egyébnek, mint egy, tegyük hozzá, jelenleg rendkívül befolyásos érdekcsoport nyomásgyakorlása eszközének. Álláspontjuk egyébként teljesen logikus és érthető, hiszen ki ne próbálná védeni évtizedekig betöltött kiváltságos pozícióját. Azonban az a mód, ahogyan ezt az álláspontot a nyilvánosság elé tárják, a végsőkig félrevezető! Önök ugyanis azt próbálják elhitetni a közvéleménynyel, hogy az új vadászati törvényjavaslat valamifajta össztársadalmi érdeket támad, miközben csupán a Szlovákiai Vadászszövetség 40 éves hegemóniájának vet véget. Ugyancsak félrevezető, sőt, egyenesen hamis az az állításuk is, miszerint szövetségük teljes mértékben ki volt zárva a törvény-előkészítési folyamatból. A Szlovákiai Vadászszövetség képviselője ugyanis tagja volt annak a tanácsadói testületnek, amely részt vett a jogszabály előkészítésében.

Levelükben továbbá azt állítják, hogy én elutasítom „az egységes vadászönkormányzatot, ezért a törvénytervezetből kihagyták a Szlovákiai Vadászszövetséget..., mely a vadászok 95%-át képviseli”. Engedjék meg, hogy ezt az állítást a leghatározottabban viszszautasítsam! Nem az egységes vadászönkormányzatot utasítom el, hanem mindössze azt, hogy a 21. század elején, egy önmagát demokratikusnak deklaráló országban valakit törvény által kényszerítsünk arra, hogy bármely szervezetnek tagja legyen! Igaz ugyanis, hogy a szlovákiai vadászok 95%-a tagja szervezetüknek, de ennek csupán az az oka, hogy a tagság a jelenlegi törvényből kifolyólag kötelező, a tagsági díjat beleértve. Igaz azonban az is, hogy a Szlovákiai Vadászszövetségen kívül több mint 600(!) egyéb vadászszervezet működik. Az egyesülési törvény egyértelműen kimondja: senki sem kényszeríthető arra, hogy bármely szervezetnek tagja legyen, a kötelező tagság valamely szervezetben így a szabad egyesülési jog megsértése. Az új vadászati törvény azonban nem kívánja diszkriminálni a Szlovákiai Vadászszövetséget. A javaslat értelmében az állam továbbra is rábízhatja valamely szervezetre a vadászattal összefüggő feladatok egy részét, azonban nem látjuk okát annak, hogy e feladatok elvégzése, a vele járó anyagi juttatással együtt kizárólag a Szlovákiai Vadászszövetség privilégiuma legyen. Ami pedig a vadászterületek bérleti jogát illeti, itt számunkra ugyancsak az alkotmány az irányadó. Az ugyanis kimondja a magántulajdon sérthetetlenségét, illetve azt, hogy a tulajdonost jogainak gyakorlásában korlátozni csupán kivételes esetekben, megfelelő anyagi kompenzáció ellenében lehetséges. A vadászati jog pedig a földtulajdonhoz kötődik, úgy mint eddig. Ha a tulajdonos nem kíván élni vele, bérbe adhatja, és az államnak nincs joga beleszólnia, mennyiért teszi azt. Jelenleg a szomszédos Csehországban 90 Sk/ha az átlagos bérleti díj. Ausztriában 250-től 1100 Sk-ig mozog ez az összeg. A hazai tulajdonos azonban átlagban csupán 9 Sk-t kap 1 hektárra, éppen a hatályos törvénynek köszönhetően! Európában egyébként két államot kivéve, mindenütt liberalizált a bérleti díj, ezért a vadállomány kiirtásával és a szlovákiai vadászat végével riogatni ezen intézkedés bevezetése kapcsán indokolatlan. Tisztelt Uraim! Állításukkal ellentétben én sosem zárkóztam el a konstruktív együttműködéstől, és javaslataikat most is szívesen fogadom, amennyiben az ügy javát szolgálják. Úgy gondolom azonban, hogy az egymással való bánásmódnak mindenkor a tisztesség jegyében kellene történnie. Csak akkor tudunk közösen valamire jutni, ha mindketten nyílt lapokkal játszunk. Az én részemről kijelenthetem, hogy igyekeztem mindig így tenni. Most Önökön a sor!

Tisztelettel

Simon Zsolt, mezőgazdasági miniszter