Schuster trükkje

Rudolf Schusternek az államfőválasztáson való induláson kívül ezen a héten is a társadalmat megosztó bejelentést sikerült tennie: nemcsak, hogy kihirdette a népszavazást, de a köztársaságielnök-választás első fordulójával egy időpontra helyezte. Teljesen igaza volt Pavol Hrušovskýnak, amikor arról beszélt, hogy Schuster egyrészt elfelejtette, milyen jogkörei vannak a köztársasági elnöknek, másrészt teljesen lemondott arról, hogy pártokon felüli, az egész ország érdekeit képviselő köztársasági elnök legyen. Bár lerágott csont, de megéri felemlegetni, hogy pont az ő kérésére került az alkotmányba az a rész, mely szerint a népszavazásokat előzetes kontrollra küldheti az alkotmánybíróságra, mégsem tette ezt. Az alkotmányjogászok két csoportra oszlanak; van, aki azt állítja, akár alkotmányellenes is lehet egy ilyen népszavazás, míg a másik csoport ennek ellenkezőjéről van meggyőződve. Ezzel kapcsolatban vita folyik arról is, hogy egyáltalán egy érvényes népszavazás menyire kötelező érvényű a parlament számára. Ha mást nem, elég az alkotmánybíróság elnökének, Ján Mazáknak a szavaira emlékezni, aki nemrég azt mondta, hogy semennyire, míg elődje, Milan Čič véleménye ezzel ellenktétes. Az ügy nyilván itt nem zárul le, s várható, hogy valaki még a népszavazás előtt megteszi azt, amit az államfő elmulasztott, s végre az alkotmánybíróságtól tudjuk meg azt, amiről több éve vitatkozunk. A dolog egyetlen hátulütője, hogy egy ilyen súlyos döntést a taláros testületnek valójában nem ebben a nehéz helyzetben kellene meghoznia. Sajnos korábban senkinek sem jutott eszébe, hogy feltegye a kérdést, hiszen akkor lett volna idejük a bíráknak elgondolkodni a problémán, s biztos kevesebben állították volna, hogy a jelenlegi hatalomnak kedveznek. Ha mégsem jut el az ügy az alkotmánybíróságra, akkor már csak egy esély van, amit az előző érvénytelen népszavazások alatt sikerült jól begyakorolni. Egyszerűen nem kell elmenni. Éppen ezért épelméjű ember számára egyértelmű, hogy Schuster döntése mögött szó sincs holmi spórolásról, az adófizetők pénztárcájának kíméléséről, hanem csakis arról, hogy ha máshogy nem, majd egy ilyen trükkel csábítsa a szavazókat, hogy ha már ott vannak és bedobtak egy papírt, fáradjanak el a másik urnáig is. Egy ilyen összevont szavazás egyébként már volt 1998-ban és nem jött be. Reméljük most sem lesz másképpen.