Saját farkába harap a migránskígyó

Kezdődött 1300 valódi, oltalmazotti státusú menekült kormányzati befogadásának napvilágra kerülésével, amely folyamat igazából egyáltalán nem nevezhető titoknak, folytatódott az ellenzék eszmélésével, hogy itt bizony vissza lehet ütni migránsügyben, lett belőle parlamenti nemzetbiztonsági ülés, pontosabban annak bohózata, mígnem Davosból maga Soros is üzent, hogy Orbán maffiaállama megvette és zsebre tette az ellenzéki MSZP-t is, amire a szocik azt válaszolták: Soros igazat mond a Fideszről, de hazudik az ellenzékről – körmagyar abszurd tehát. A kampány beköszönt, s aligha lesz elegánsabb, méltányosabb április 8-ig, hiszen mostantól a tét határozza meg a beszűkülő politikai tudatot. Az pedig nem kicsi: egyik oldalról a kurzus stabil fentmaradása, a másikról az ellenzéki pártok sorsa, s bizony a felek kölcsönösen is függhetnek egymástól, ha az eredmények – főleg egyéni választókörzetekben – összekócolják a szálakat. Magyar a talpán, aki higgadt tud maradni.

*  *  *

A hét kiemelkedő nemzetközi híre az érdekprés alatt formálódó német nagykoalíció, miután a tárgyalásokra áldását adta a megismételt választástól félő SPD, a jelek pedig kijózanodást mutatnak jobbról a migrációs politikában: német EU-biztos jelentette ki, hogy van mód az unió külső határainak ellenőrzésére, csak akarni kell. Az ügyvezető német belügyminiszter pedig nem erőltetné tovább a kötelező menekültkvótákat, inkább egységes európai szabályrendszerben látná már a megoldást. Német legyen a talpán, aki ma megjósolja Angela Merkel lavírozásból élő stílusának további szavatosságát.