Rövidlátás magasiskolája

Martin Fronc igazán kemény fickó, akárki megmondja. Mit neki a parlamentben vele szemben hangoztatott, sőt kinyilvánított bizalmatlanság, pontosabban szólva a kellő bizalom hiánya, a liberális koalíciós partnerek, hogy mást ne mondjak, Ľubomír Lintner fagyos tekintete, váltig ragaszkodik a miniszteri bársonyszékéhez. Meg sem fordul a fejében, hogy számot vessen eddigi ténykedésével, és önként lemondjon, ha más nem, kérje visszahívását a köztársasági elnöktől. Fronc nyakassága egy többé-kevésbé működő demokráciában aligha volna elképzelhető. Ha volna stílusa, fogná a kalapját és tökösen – már ha szabad egy kereszténydemokratáról ilyet feltételezni – még egy utolsót raccsolna a feléje ágaskodó mikrofonerdőbe búcsúzásképpen, és angolosan távozna. Tetszik, nem tetszik: megérett a politikai értelemben vett utolsó kenetre.

Froncnak tudatosítania illenék, hogy már régen nem az ő személyéről folyik a disputa, elsősorban pártja miatt kellene lemondania, a kereszténydemokraták túlélése érdekében. Ehelyett megbújik a házelnök, egyben párttársa védelmében, és kaján vigyorral az arcán csendesen pipázgat. Elszántan álszent küldetéstudatára hivatkozik, miközben – aligha gondolhatunk egyébre – önzését leplezi. Hihetetlen az a rövidlátás, amelyről most a kereszténydemokraták tanúbizonyságot tesznek azzal, hogy egy oszlopos képviselőjük miatt kockáztatják politikai jövőjüket. Csökönyösen ragaszkodnak Fronc személyéhez, akire pedig a parlamenti képviselők kétharmada pipa. Hiába, az elegáns viselkedés szabályait meg kell tanulni.

Az ANO- és a KDH-vezérek egymásra mutogatnak, és már jó előre próbálják a másikra hárítani a felelősséget, ha – ne adj’ isten! – idő előtti választásokat kell kiírni. Ha így folytatják, márpedig miért ne, ezzel a magatartásukkal a nevető harmadiknak készítik elő a terepet. A fiúk nyilván sejtik, előreláthatólag rajtavesztenének az erőpróbán, és nem kerülnének be a leendő koalícióba.

Azért ha jobban meggondoljuk, előnyökkel is jár a két párt torzsalkodása és elhidegülése egymástól, legalább nem vágnak egymás szavába, már csak azért sem, mert szóba sem állnak egymással.