Romastratégia híján

Főleg a kelet-szlovákiai romatelepekre látogatók szörnyülködtek azon, hogy télvíz idején mezítlábas, alig öltözött gyerekek taposták a sarat, hogy az összetákolt bódékban 15–20-an is élnek. A többnyire önzetlen segítségnyújtásnak sajnos nincs látszatja, a pénzek jelentős része „eltűnt”, valakik lenyúlták. Soha nem fog kiderülni, hogy kik és mire költötték, hova irányították át. Igaz, eleinte az adományozók sem ellenőrizték a felhasználást, nem csoda hát, hogy néhány ember életszínvonala jócskán megemelkedett. Persze, nem a pérókban élőké.

Az egészségi állapot alakulásában a környezeti hatások, a társadalmi tényezők, az életvitel nagyobb szerepet játszik, mint az egészségügyi ellátás. Nem csoda, hogy a telepeken élők egészségi állapota egyre romlik. Ahol nincs út, vízvezeték, szennyvízelvezetés, ahol felnőtt és gyerek ritkán jut megfelelő élelemhez, egészséges életvitelről szó sem lehet. A WHO az egészséget alapvető emberi jognak tekinti, úgy definiálja, hogy az egészség a testi, szellemi és szociális jólét állapota. S mert az állami romapolitika – ha egyáltalán volt ilyen – csődöt mondott, a sokat szidott gyógyszertársaságok kívánnak segíteni . Elsőnek egy amerikai cég, a világ egyik legnagyobb gyógyszertársasága vállalta az itteni roma egészségügyi asszisztensek iskolázását, akik a telepeken dolgoztak. Úgy volt, hogy néhány év elteltével az állam folytatja a finanszírozást, de az ACEC civil szervezet hiába igyekezett biztosítani a folytonosságot, akadtak hónapok, amikor a roma asszisztensek nem kapták meg bérüket. Ezután ingyen látták el feladatukat. Tavaly óta egy másik óriáscég, egy brit–amerikai társaság állja a költségeket három évig, a Közösen a jobb egészségért nemzetközi program keretében. A cél, szélesíteni a roma egészségügyi asszisztensek, mediátorok hálózatát, hogy egyre több telepen legyenek jelen, kapcsolatot tartsanak az általános orvossal. Hogy többre van szükség? Valóban. Ám állami romastratégia híján hálásak lehetünk ezért is.