Románia – távol s közel

Nagyon alacsony (40 százalék alatti) részvétel mellett nagyon jó eredménnyel (46%) nyertek a szociáldemokraták (PSD). Ez azért is figyelemre méltó, mert a PSD egy másik listán is jókora előnnyel áll a dobogó tetején: a román Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) legtöbbször e párt politikusai ellen emelt vádat. Köztünk van Viktor Ponta volt miniszterelnök és államfőjelölt is, aki bő egy éve mondott le, a 64 halálos áldozattal és csaknem 150 sérülttel járó bukaresti diszkótüzet követő tömegtüntetések után. Liviu Dragnea, a PSD jelenlegi elnöke két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott egy 2012-es népszavazással kapcsolatos korrupciós perben. Mivel Klaus Iohannis államfő leszögezte: nem fog kormányalakítással megbízni olyan személyt, akit elítéltek vagy bűnvádi eljárás folyik ellene, érdekesnek ígérkezik a miniszterelnök kiválasztása…

A fő üzenet azonban az, hogy a korrupcióellenes harcban Romániában is hiányzik a legfontosabb tényező: az, hogy a lakosság kritikus többsége megbüntesse a választásokon a leginkább érintett pártokat. Pedig az immár nálunk is ismert (és innen nézve példátlan eredményeket felmutató) román DNA teljesítményéről jó pár ottani elítélt politikus, köztük volt kormányfők, miniszterek, parlamenti képviselők, polgármesterek, vezető hivatalnokok tudnának mesélni. De sajnos ez is kevés, ha a választók legnagyobb csoportja mindennek ellenére újra felül az olcsó szociális demagógiának és visszaemel a hatalomba egy velejéig korrupt, többször leszerepelt pártot, vörösre festve az ország választási térképét (ott ez a PSD színe). A többség meg már olyannyira apatikus, hogy el sem megy szavazni, miközben a korrupció (sem alsóbb, sem felsőbb szinteken) nem csökken látványosan, dacára a rettegett DNA eredményeinek. Eléggé hátborzongató párhuzamok és tanulságok.

De ne hallgassuk el a pozitívumokat sem: az irigyelt DNA mellett fontos, hogy a vezető pártok egyike sem kérdőjelezi meg azt, hogy Románia a Nyugathoz akar tartozni, senki sem udvarol látványosan Putyinnak és komolyabban veszik a NATO-beli kötelezettségeket. Pozitívum az is, hogy – a múlttal ellentétben – az igazán vérgőzös nacionalisták most sem jutottak be a parlamentbe, bár a képet alaposan árnyalja, hogy a nagy vezető pártok, főleg a PSD is gyakran penget nacionalista húrokat (itt az újabb párhuzam a Smerrel).

Végül az RMDSZ hozta a formáját, ami szolid sikerként értékelhető, de nem szabad túlértékelni. A párt pragmatikusan nyitott volt eddig az együttműködésre mindkét nagy táborral, ez érthető is, hisz azok között nem volt túl nagy különbség a korrupcióban és a közpolitikában. Szóval az RMDSZ kényszerből beállt ide is, oda is, ha ezt hasznosnak vélte. De itt nem kellene párhuzamot látni a Híddal, mert Szlovákiában mindig is hatalmas szakadék tátongott a Smer és a jobbközép között.

A párhuzamot ott kellene látni, hogy minél tovább kormányzott az RMDSZ, annál jobban része lett a korrupciós gépezetnek, ami végső soron alááshatja a magyarság képviseletét, a választások előtti hetekben kellett izgulni a bejutásért.

Korábban a Fidesz erdélyi pártocskáinak támogatásával ugyancsak az RMDSZ pozícióit fúrta, de most 180 fokot fordulva a párt mellett, az összefogást támogatva állt ki (Kövér Lászlót is ideértve). Az egészben talán csak az a meglepő, hogy ezen már szinte senki sem nem lepődik meg. Mindenesetre tény, hogy a Fidesz és személyesen Orbán beavatkozásai nem változtattak lényegesen az RMDSZ eredményein, a romániai politikára gyakorolt hatásuk pedig marginális. Tudom, a magyarországi médiák jó részét figyelve ez nem így tűnik, de legalább mi ne keverjük össze Budapestet Bukaresttel.