Rögös az út a Dubček tér felé

Tudom, nem könnyű a nyári szünetben kampányolni, de ki akarta ezt? Ha az emlékezetem nem csal, a politikusok túlnyomó többsége! Hát tessék, akkor itt van! Voltak, akik nyár eleji választásokat szerettek volna, és igazuk volt, hiszen egy lemondott kormány vitte tovább dolgainkat. Ha lett volna politikai akarat, akkor egyesek nem nyújthatták volna eddig ezt a „rétestésztát”.

Nézzük meg, mi a helyzet a magyar térfélen! Az, hogy a magyar pártok nem egyeztek meg, rég köztudott, akárcsak az, hogy időben lezárták és leadták a választási listákat. Elgondolkodtató, hogy a listákon lévő neveket miért nem hozták nyilvánosságra azonnal. Eredetileg két 150-es és egy 149-es listáról szóltak a hírek. A Kékek–Híd tömörülés tiltakozásképp „csak” 149 nevet írt a listájára – tekintettel arra, hogy néhány párt az utolsó helyekre húzós és egyben hozós személyeket jelölt. Manapság már ez is a taktika része, és amit a törvény nem tilt, azt lehet.

Erre mi történt a Szövétségnél? Hogyan, hogyan nem, ők is csak 149 jelöltet állítottak. Ki tudja, mi történt, talán még az illetékesek sincsenek tisztában vele, talán a 10. menetben valakit kiszámoltak vagy leléptettek... Azt viszont tudom, hogy a 150-es szám Gyimesi Györgyé volt, aki teszi is a dolgát, és rég gőzerővel kampányol. A hatalmas plakátokon nála már megjelent a 150-es szám. Sokan csak legyintenek, átírják és kész. De ez azért nem így van, főleg nem annál és akkor, aki és amikor már hatos kampánysebességbe kapcsolt. Valami hiba történt, az biztos, de a részleteket talán soha nem tudjuk meg. Sajnos nem látunk bele, hogy mi fő az egyes politikai pártok konyhájában. Nem tudhatjuk, vajon minden hozzávaló belekerül-e az adott ételbe, vagy hogy az lesz-e végül a fazékban, amit szerettek volna, esetleg nem kozmál-e oda.

Amikor nyár van, tűz a nap sugara, kevesen gondolnak az emberek közül a kampányra, kivéve a felmérést készítő intézményeket. Ők a nyári hőségben sokféleképp mérnek: jól és jobban egyaránt, és ember legyen a talpán, aki képes kiigazodni a számokon. Azt mondják, akinek van belső iránytűje, az ismeri a célhoz vezető utat. Most a cél az Alexander Dubček tér 1. – ide kellene eljutni szeptember 30-án. A feladat nem könnyű. A 149-es számmal sem lenne semmi gond, ha csak egyetlen csapat, a felvidéki válogatott méretné meg magát, egyébként a kutyát sem érdekelnek a számok. A parlamentbe jutáshoz öt százalék kell, ami első ránézésre nem sok, de politikai szempontból bizony mégiscsak elérhetetlennek tűnik. Nem egész három hónap van a választásokig. A gond valójában nem a szeptemberi dátummal van, hanem azzal, hogy mindig akad olyan probléma a magyarokat képviselni akaró tömörülések háza táján, amelyik nem előre mutat, hanem visszafelé húz...