Riogatás féligazságokkal

Nem tudom eldönteni, hogy a magyar kormányfő híveivel együtt miért riadt meg ennyire attól, hogy elveszíthetik eddigi hatalmukat. Eltévelyedett személyes ambíciók tüzelik-e őt és holdudvarát, vagy attól tartanak, hogy fény derülhet állítólagos milliárdos panamázásokra, vagy más, esetleg mindkét feltevés miatt? Bárhogy legyen is, súlyos hiba jó előre nemzeti tragédiaként beállítani a jelenlegi kormánypártok esetleges újabb, általuk nem várt gyengébb szereplését. Miként vaskos melléfogás kokárdás hazafiakra és nemzetárulókra osztani a társadalmat. Állíthatja-e, hiheti-e vajon ép ésszel valaki, hogy az ötvenhatos Mécs Imre hajlandó volna visszasettenkedő kommunistákkal paktálni? Vagy azt, hogy Göncz Árpád nem tisztességes magyar ember? A jelenlegi kormánypártiak azonban őket is címkézik, s velük együtt azokat a milliókat, akik alapvető demokratikus jogukkal élve nem rájuk voksoltak. Bőszen segédkezik a szakmai züllés legaljára süllyedt magyar közszolgálati tévé és rádió is, amely eszement propagandájával emeli az égig a kormánypártot, és döngöli a lehető legmélyebbre a mostani ellenzéket. Diplomatikusabb szavakkal közlik ugyan, de hasonló véleményre jutottak a külföldi megfigyelők is. A sok csúsztatásból hadd emeljek ki egyet. Azért is, mert közvetlenül érinti a szlovákiai magyarságot: „Viktor, köszönjük a párkányi hidat” – olvashattuk egy táblán a szombati nagygyűlés tévéközvetítése során.

Ezt a jelszót eddig több magyar kampányoló politikus harsogta, és a jelek szerint híveik bevették. Holott 1989 óta nem akadt magyar kormány, amelyik ne szorgalmazta volna a hídroncs felújítását. Ám a szlovák fél, főleg Vladimír Mečiar hallani sem akart erről. Jól tudjuk, ő is milyen primitív hazugságokat szajkózott. Az egyezséghez, a híd újjáépítéséhez Mikuláš Dzurinda – szlovák viszonyok között – demokratikusan gondolkodó kormánya is kellett. S ha már őt említjük, akkor az is a teljes igazsághoz tartozik, hogy egyértelműen Orbán Viktornak a szomszédok iránti érzéketlen kampánymegnyilvánulásai vezettek oda, hogy a nacionalistának semmiképpen sem nevezhető pozsonyi miniszterelnök jegelte – remélhetően rövid időre – a szlovák– magyar, továbbá cseh és lengyel partnerével együtt a visegrádi politikai kapcsolatokat. Még a magukat Magyar 1-nek kikiáltó tévénél is tovább ment a Vasárnapi újság, amely tegnap reggel egyebek között azt sulykolta a hallgatóságába, hogy hétközben azért lett drágább a benzin, mert a MOL, a nemzetközi nagytőkéhez hasonlóan, bízik Medgyessyék győzelmében és ezáltal a nagymértékű gázáremelésekben. Már csak az hiányzott, hogy jól értesült forrásokra hivatkozva közlik: ez is Kovács László, Peter Weiss és a tőkések újabb titkos alkujának a következménye, mert hát az elmúlt héten Szlovákiában is – miként szinte minden európai országban – emelték az üzemanyagok árát. Ilyen durva és tisztességtelen kampány láttán és hallatán a higgadt szlovákiai és más kisebbségi magyarok, miként az anyaországi milliók is azért nyugtalanok, mert az ellenzékre zúdított össztűz miatt tovább mélyülnek a politikai lövészárkok és a szakadékok. Ez pedig nagyon nehezen helyrehozható károkat okozhat Magyarországnak és közvetve a kisebbségi magyarságnak. Ugyanis már eldőlt, hogy mely pártok jutnak az Országgyűlésbe. Ezek után bármilyen kormánya lesz is Magyarországnak, arra lesz ítélve, hogy főleg az eredményes integráció végett európai viszonyt építsen ki az ellenzékkel. És a szomszédos országokkal is. Ezért sem szabadna minden hidat felégetni. S ezért kellene a kormánypárti kampányba magukat bevető kisebbségi személyiségeknek is megfontolt politikusként, nem pedig néptribunként viselkedniük. Ha a jelenlegi magyarországi ellenzékben és a szomszédos nemzetek demokratáiban valóban sorstársat, a sorskérdésekben szövetségest, nem pedig ellenfelet, sőt: ellenséget látnak.