Revíziós víziók

Néhány magyar közösségi oldalon és a jobboldalhoz kötődő tévékben a hétvégén nyíltan beszéltek arról, hogyan kellene Magyarországnak a lehető legtöbbet kihoznia az orosz–ukrán válságból, azaz hogyan lehetne újra a Szent Korona védelme alá terelni Kárpátalját. Az alapfelvetés az, hogy a balkáni háborúk és Csehszlovákia kettéválása idején Magyarország elszalasztotta az alkalmat, de most, ha jól helyezkedünk, nekünk is jut valami, csak időben kell ugrani.

Annak ellenére, hogy Kárpátalján mintegy 120 ezres magyar kisebbség él, normális európai ember a 21. században már nem gondolkodik – főleg nem katonai erővel kikényszerített – határmódosításokban. Az Európai Unió megalapításának – manapság gyakran elfeledett – talán legfontosabb célja a háborúk megelőzése volt. A tagállamok gazdaságainak összeforrasztása, a határok teljesen átjárhatóvá tétele azt a célt szolgálta, hogy egyetlen európai tagállamnak se legyen érdeke agresszorként viselkedni. A kisebbségek élettere is növekedett, bármennyire is próbálják sokan ennek ellenkezőjét állítani. Ukrajnát az Európai Unió ebbe a közösségbe akarta tavaly meghívni, és ez ellen kezdett harcot előbb a Janukovics-kormányzat, majd nyíltan Oroszország is. Mi, magyarok Európa azon civilizált részéhez tartozunk, ahol a másikat nem szokás hátba támadni, még akkor sem, ha bizonyos ügyekben, például a kisebbségek jogállása kapcsán a másik fél nem viselkedik mindig civilizált módon. Az ukránokat a saját asztalunkhoz kell meghívnunk, ahogy azt az EU tavaly tette, és ott kell velük megértetni, hogy a kisebbségi jogok megadása nálunk, a civilizált Európában nem von maga után határrevíziót. Európa boldogabbik felében a második világháború óta nem fegyverrel rendezik a konfliktusokat, és Közép-Európa is ehhez a társasághoz csatlakozott pár éve. Az egyesek által annyira áhított „határokon átívelő nemzetegyesítés” is csak az Európai Unió keretein belül valósulhat meg, így ha a kárpátaljai magyarokat is az akolon belül szeretnénk tudni, ez az egyetlen járható út. Éppen ezért kell kiállni az ukránok mellett, hogy ők is előbb-utóbb az EU részévé válhassanak. Bármennyire is haragszunk egyes európai partnereinkre, egyetlen ország sem követett el 1945 óta annyi agressziót, mint a Szovjetunió és később Oroszország. Ezt fontos megjegyezni!