Putyin új értelmet adott a NATO létének és erősítésének

MTI–HÁTTÉR

Oroszországot a NATO gyakorlatilag már nem partnernek, hanem fenyegetésnek tekinti, bár a walesi csúcson nem mondta fel a NATO–Oroszország Tanács 1997-es megalapításáról szóló megállapodást. A korszakváltás egyértelmű, de egyelőre nem annyira radikális.

A hidegháború befejeződésével a NATO-nak új szerepkört kellett kialakítania. Ezt abban vélte megtalálni, hogy az egyetlen kiemelkedő veszély – a szovjet fenyegetés – helyett már számos veszéllyel kellett szembenéznie, például a terrorizmussal, a nukleáris ambíciókat tápláló lator államokkal, a népirtásig fajuló balkáni nacionalista háborúskodással, illetve a kibernetikai hadviseléssel. E veszélyek egyes esetekben távoli térségekben indokoltak katonai beavatkozásokat. Ez volt „a műveletek kora”, ami lényegében év végén, az afganisztáni miszszió befejezésével lezárul.

Vlagyimir Putyin orosz elnök azonban új értelmet adott a NATO létének, sőt, erősítésének. A Krím bekebelezése, a kelet-ukrajnai szakadárok fegyveres támogatása, a közvetlen orosz katonai agresszió megszólaltatta a vészcsengőt a brüsszeli NATO-székházban. Az atlanti szövetség visszatér eredeti funkciójához: hazatér a távoli expedíciós műveletekből, és a tagországok területének kollektív megvédésére, a közös biztonságra helyezi a hangsúlyt. Orosz értelmezés szerint a NATO visszatér a hidegháborúhoz – nyugati értelmezés szerint az orosz fenyegetés újraéledésével a NATO visszatér a saját védelmi képességek növeléséhez. Moszkva szerint a NATO igyekszik a katonai struktúráját közelebb vinni az orosz határhoz – nyugati értelmezés szerint a NATO erősíti jelenlétét a magukat fenyegetve érző keleti tagállamaiban.

Kijev nem kapott ígéretet a tagság elnyerésére

Azonban az enyhülés lehetőségét sem zárta ki a szövetség. Ezt mutatja, hogy sem az ukránok, sem a baltiak nem kapták meg száz százalékig azt, amit akartak. Ukrajna megkapta a NATO teljes politikai támogatását, valamint jelentős anyagi segítséget és haditechnikai eszközöket is kap. Nem kapott azonban újabb ígéretet a NATO-tagság elnyerésére. Márpedig a kollektív védelem elve – valamely tagország megtámadását az összes tagországa ellen intézett támadásnak kell tekinteni – értelemszerűen csak a NATO-tagokra terjed ki. A NATO a lehetőségek szerint segíti Ukrajnát, de katonai értelemben nem garantálhatja megvédését az orosz agresszióval szemben. Ez ugyanis NATO–orosz háborút jelentene, és annak elkerülése minden más szempont fölött áll.

A Baltikum többet remélt

A románok, a lengyelek és a balti országok területén az eddiginél nagyobb lesz a NATO katonai jelenléte. Jelentős haditechnikai eszközt tárolnak majd, hogy szükség esetén ne vesztegessenek sok időt az odaszállítással. A NATO gyorsreagálású ereje valóban gyorsan – két-három nap alatt – lesz képes reagálni a fenyegetésekre. De a NATO-katonák országonként váltják majd egymást, és békeidőben rövidebb-hosszabb gyakorlatokra szállítják őket a keleti tagországokba. Az atlanti szervezet – a balti igények dacára – nem kíván olyan állandó támaszpontokat létrehozni a keleti tagországokban, amelyeken folyamatosan jelentős számú katonát állomásoztatnának, ez ugyanis ellentmondana a NATO–orosz partnerségről szóló megállapodásnak. Összességében a walesi csúcson a szövetség kellő határozottságot mutatott az agresszív orosz törekvésekkel szemben, ám gondoskodott arról is, ne menjen veszendőbe minden, ami a korábbi években, a NATO– orosz partnerséghez fűzött remények időszakában keletkezett.