Putyin húzza a rövidebbet

Bár térségünk politikai vezetői élen jártak a Kreml elleni uniós szankciók bírálatában (Fico az értelmetlenségükről értekezett, Orbán szerint meg lábon lőttük magunkat velük), valójában már most erősen éreztetik hatásukat. És egyelőre az orosz fél húzza a rövidebbet a Nyugattal folytatott gazdasági háborúban. A rubelárfolyam szabadesésben, a tartalékok gyorsan apadnak, a növekedés lenullázódott (az IMF idén 0,2 százalékot vár), az infláció felpörgött és egyelőre nem látni a kiutat. Ez éles ellentétben áll a Kremlből korábban jövő nagyszájú és fennhéjázó nyilatkozatokkal. Az orosz rubel 1 év alatt mintegy 40 százalékot veszített értékéből az amerikai dollárral szemben, és a korábbi 32 (rubel/dollár) körüli árfolyamról az októberi szabadesése után majdnem a 48-as szintig gyengült. Az orosz jegybank csak októberben 29 milliárd dollárt „égetett el” a tartalékokból (volt úgy, hogy naponta két és fél milliárdot), mégsem tudta megvédeni a nemzeti valuta értékét, így inkább áttért a lebegő árfolyamra, amit a piac diktál. Korábban a magabiztos nyilatkozatok úgy szóltak, hogy a hatalmas tartalékokkal rendelkező ország évekig is kibírja a szankciókat. Nos, ezek a tartalékok (a jegybanki devizatartalékok, meg a speciális állami alapok összesen) csak idén 70 milliárddal csökkentek és 430 milliárd dollár alá estek. Ez még mindig tekintélyes summának tűnhet, csakhogy az orosz bankok és vállalatok külföldi tartozásai (főleg a nyugati bankok felé) idén júliusban 660 milliárd dolláron tetőztek. Ennek tekintélyes része rövid távú kölcsön, amit rendszeresen újra kell finanszírozni. A nyugati szankciók azonban elvágták az orosz cégeket ettől a refinanszírozási lehetőségtől, és azok most az állami tartalékalapoknál állnak sorba, hogy a lejáró hiteleiket vissza tudják fizetni. A tartalékokat azonban az árfolyam védelme és a vállalatok finanszírozása mellett egyre inkább a költségvetési lyukak betömködése is apasztja. A Deutsche Bank nemrég megjelent elemzése szerint ahhoz, hogy az orosz költségvetés idén egyensúlyban legyen, 100 dolláros olajár (Brent) szükséges. Jelenleg azonban egy hordó ára 80 dollár alá esett a világpiacon. Miből lesz így pénz a hadsereg látványos modernizációs programjára, a Krím és a kelet-ukrajnai agresszió pénzelésére, a 2018-as foci vb-re és a költséges jóléti programokra? A nem is olyan régi magabiztos nyilatkozatok mára feledésbe merültek. Hol van a kínai tőke, amely helyettesíti a nyugatit és mi lett a dollár kiiktatására irányuló tervekkel? Kiderült, hogy a birodalom gazdasági szempontból papírtigris csupán. A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója