Puhább papírra, nagyobbat

Azon szerencsések közé tartozom, akik kapnak étkezési utalványt. Mert több munkaadóról tudok, akik, bár törvény kötelezi őket, semmilyen étkezési lehetőséget nem nyújtanak alkalmazottaiknak, akik ezt kérni sem merik, nehogy munkanélküli segélyt kapjanak helyette. Naponta ingázom. Hajnalban kelek, a boltok még zárva vannak. Csaknem egyórás utazás után a buszmegálló és a munkahelyem között útba eső élelmiszerboltban szoktam ennivalót venni: péksüteményt, parízert vagy halsalátát, egy doboz tartós tejet stb. Nem sokat kapni egy utalványért, de egy evésre, esetleg kettőre elég. A munkahelyemre érve mindent berakok a – nem a hűtőbe, mert az nincs – műhelyasztal alá. Télen nem romlik meg semmi, jó hideg van nálunk. Nyáron konzerveket várásoltam, de így is teljesült Vladimír Maňka képviselő úr óhaja: meleg ételt ettem: úgy 35-40 C-fokosat. Januártól, hála a képviselő úrnak, levonják az utalványok árát a fizetésemből, de a magam pénzén kell ennivalót vennem, mert a boltban nem fizethetek jeggyel. Az üzemi koszt nem megoldható, és nem valószínű, hogy a főnököm minden délben elengedne csavarogni, hogy éttermet keressek. De ha találnék is, nem hiszem, hogy beléphetnék olajos munkaruhában. Italozni nem szoktam, nincs rá se pénzem, se időm. Ha végre hazaérek, van elég dolgom a kertben. Ha nem lenne ez az itthoni mellékes, a keresetemből családommal a létminimum alatt élnénk. Egyetlen szórakozásom az esti tévéfilm, de a fáradtságtól többnyire már a közepén elalszom. Ezután, ha nem lesznek élelmes vállalkozók, akik felvásárolnák – persze áron alul – az utalványokat, a nyakamon maradnak a jegyek és még az a huszonvalahány koronám is kárba veszik, amit levonnak tőlem utalványonként. ĺgy számomra gyakorlatilag értéktelen papírfecnivé válnak az étkezési jegyek. Ha jövőre nagyobb méretben és puhább papírra nyomtatnák az utalványokat, talán mégis fel lehetne használni, igaz, az emésztési lánc másik végén. Jelenlegi formájukban elkölteni csak egy módon tudom majd. A munkahelyem és a lakhelyem környékén is az egyetlen vendéglátóipari egység a kocsma. Biztos, hogy így képzelte Maňka képviselő úr? Miért van, hogy az ilyen átgondolatlan, rossz törvénynek nem egész két hónap is elég a hatályba lépéshez, de a gyermekgondozási segély felemeléséről szóló törvénynek legalább egy év fog kelleni, pedig már tegnap is késő lett volna?

B. K.