Puha erő

Az erő a maga klasszikus formájában a hatalomhoz hasonló szó, azaz: erő valaki felett. Lehetőség, hogy egy másik felet rákényszerítsünk arra, hogy megtegyen valami olyat, amit egyébként nem tenne meg. Ez az erő a hagyományos formájában katonai erő, néha egyszerű fenyegetésként, néha konkrét katonai beavatkozásként. Ilyen ereje Európának ma is van, bár felvetődik, hogy az olyan aszimmetrikus kihívások ellen, mint a globális terrorizmus, mennyit ér.

Logikájában hasonló jellege van a gazdasági erőnek is, amely a huszadik századra talán még a katonainál is fontosabb erővé vált. Akinek erősebb a gazdasága, annak általában lehetősége nyílik a nála gyengébbek gazdasági befolyásolására. Sőt, természetesen maga a hadi erő is alárendelődik a gazdasági képességeknek. De a gazdasági erőnek nem kell a katonai erőhöz kapcsolódnia, a gazdasági kiszolgáltatottság nagy fenyegetés bármely ország számára. Ezért jelent erőt és védelmet tagállamai számára az EU integrált, globális méretben is nagy gazdasága.

A jelek szerint azonban nem biztos, hogy ezek a hagyományos erőformák a 21. században is dominánsak maradnak. Egyre inkább felzárkózik hozzájuk az úgynevezett „puha erő”, ami a meggyőzés ereje. A puha erő nem arról szól, hogy kényszerítek valakit valamire, hanem arról, hogy képes vagyok a másik gondolkodását és cselekedeteit azáltal formálni, hogy vonzó alternatívát nyújtok, mutatok. Hogy olyan értékeim vannak, amelyek érdemesnek tűnnek az elsajátításra. Hogy olyan gondolataim vannak, amelyeket mások is szívesen másolnak le. Ha Európának lesz ereje a század második felében is a nemzetközi porondon, akkor az jelentős részben puha erő lesz. Katonai, gazdasági frontokon legjobb esetben is csak tartani tudja kontinensünk az iramot a többi globális erővel, kiemelkedni közülük aligha fog. De a gondolatok, értékek terén Európa vonzó maradhat. Ezért is hatalmas a tétje annak, hogy a ma társadalmi-politikai-kulturális kihívásainak hogyan tudunk megfelelni. Tudunk-e olyan képet festeni magunkról, ami mások számára vonzó. Nem irreleváns például az a megállapítás, hogy a menekültek, vagy az ukrán átlagpolgár számára az EU hozzáállása a futó konfliktusokhoz nagyon fontos iránytű azzal kapcsolatban, hogy akarhat-e, akarjon-e a jövőben európai lenni, európainak érezni magát.

A ma konfliktusait pusztán katonai és gazdasági erővel nem tudjuk megoldani. Puha erőre is szükség van. Puha ereje viszont csak annak van, aki ismeri az értékeit és hajlandó értük kiállni, és ha ezek az értékek mások számára is vonzóak. Egy kicsinyes Európa könnyen tényleg kicsivé is válhat a század végére.