A remény hal meg utoljára? – hokimeccsnézőben Érsekújvárban

Nem nagyon bíznak a csapatukban, de szurkolnak neki – nagyjából így festhető le az érsekújvári hokisokat körülvevő légkör, amelyet a keddi, Slovan elleni bajnoki előtt/alatt/után tapasztaltunk. 

„Mi lesz a meccsen?” – szólt az obligát kérdés két ismerős találkozásakor a jégcsarnok bejáratánál.

„Mi lenne, hát nyerünk, mi más?” – hangzott a válasz, olyan kényszeredett, keserédes nevetéssel kísérve, amiből egyértelmű volt: a lottóötösnek jóval nagyobb a valószínűsége, mint hogy a zöld-fehérek győzelemmel zárjanak.

Szó ami szó, a szezon 27 meccsén aratott 4 siker vajmi kevés eséllyel kecsegtetett erre, még akkor is, ha történetesen épp a Slovan ellen született az egyik még októberben (2:0). Aztán novemberben is csak egyszer örülhettek az érsekújváriak (8:5, Spišská Nová Ves), azóta pedig zsinórban nyolc vereséget számláltak. 

Utóbbiakat már az új edző, Miloš Holaň irányítása mellett, aki a családi okok miatt villámgyorsan távozott amerikai Clark Donatellit váltotta. A cseh szakember pedig kilencedik próbálkozásra sem tudta összerántani a csapatot: hiába fordítottak védencei 0:2-ről, Gibson kapus hibái és egy felesleges, négyperces kiállítás megpecsételte a sorsukat, a Slovan 7:4-re nyert.

A szezont a kispadon kezdő (és a leváltása óta asszisztenskedő) Erik Čaládit gyakran érte az a vád, hogy „se hús, se hal” viselkedésével nem tudja feltüzelni a játékosokat, de úgy tűnik, Holaň hasonló habitust képvisel.

 „Ma nem láttam a fiúkon az önfeláldozást, nem vetődtek bele a lövésekbe. Annak pedig nem szabadna megtörténnie, hogy a második harmad elejétől csak öt hátvéddel játsszunk”

– válaszolta szinte érzelemmentesen a meccs utáni sajtótájékoztatón a felvetésre, eredményeiket elnézve a támadással nem, a védekezéssel annál inkább gondok vannak.

A számok nyelvén: az emlegetett kilenc találkozón 25-ször találtak a hálóba, ami ha nem is jelent egetrengető átlagot, a (hosszabbításokért) megszerzett 4 pontnál mindenképp többet kellene, hogy érjen. Csak hát a másik oldalon ott van a 39 kapott gól…

„Nem szabadna ennyi faultot csinálnunk, mert az ellenfelek gólokat ütnek és lendületet nyernek belőlük” 

– jegyezte meg Dávid Okoličány, az érsekújváriak csatára, aki egy tanári akciót fejezett be góllal emberhátrányban (!) a hajrában. Reakciója a klubban uralkodó légkört is példázhatná: néhány pillanatig önfeledten ünnepelt csapattársaival, hogy aztán eszébe jusson az állás és visszatérjen a realitásba.

Ugyanez volt tapasztalható „nagyban” a lelátón is, amelyre a megszokottá vált 1200-1300-an váltottak jegyet: a csapat bemutatása alatti koreográfia nem változott, meccs közben is folyamatos volt a buzdítás a sorjázó Slovan-gólok ellenére, a bajnoki után is megtapsolták a B közép előtt felsorakozó hokisokat – csak valahogy mindenki azt érezte, a szurkolásnak nem igazán van/lesz eredménye.

„Nagyon rosszul érint ez mindenkit. Mert látjuk, hogy a minőség megvan a jégen, de érezhetően nem jó a hangulat az öltözőben. A létszámaink is csökkennek, bár az mindenhol ismert, hogy vannak szurkolók, akik csak a győzelmekkor állnak a csapat mellett. A motivációnk is csökkenőben, mert egyre távolodik a bentmaradás, minden egyes mérkőzéssel. Bár a remény hal meg utoljára, az új főmenedzser, Ján Chovan érkezésével lehet, ez már meg is történt… A klubbal való kommunikációnk azonban továbbra is átlagon felüli, ha bármi kérésünk van, Imre Valášek igazgató azonnal intézkedik, ezen a téren nincs gond” 

– mondta lapunknak az érsekújvári Fanatics fanklub szóvivője.

A legfőbb probléma a tabella: az érsekújváriak 16 ponttal állnak a kiesőhelyen, a jelenleg osztályozós litpószentmiklósiak kétszer ennyit szerezve a 11.-ek. Újabb felzárkózási lehetőség pénteken (18.00) a zólyomiak ellen, ismét hazai környezetben.