Próbáljon meg választani!

Ahogy a mindennapi életben, úgy a politikában sincs tökéletes (párt). Nincs olyan jelölt a politikai palettán, amelyik száz százalékban azt kínálja, amit mi szeretnénk, minden bizonnyal vannak (program) pontok, amelyekkel nem, vagy csak részben értünk egyet, és olyan is akad, amelyet hiányolunk a tervezetből.

Éppen ezért abból kell választanunk, amit kínálnak az idei választáson. Nem érdemes csak azért otthon maradni, mert nem találtunk tökéletes pártot, hiszen egy ember életében – normális körülmények között – talán egyszer, kétszer lesz olyan választás, amikor örömmel, mindennemű hiányérzet nélkül tudja bedobni a szavazatát az urnába. Az összes többi esetében pedig arra fog szavazni, amelyik párt (programja – ha olvasta) a legközelebb áll értékrendjéhez. Vagy a kisebbik rosszra – volt és lesz még erre példa a közeljövőben. Mindegy, melyik forgatókönyv áll fenn, akkor is el kell menni szavazni, hogy véleményünket kifejezzük, hiszen pont a választások napján van a legnagyobb hatalmunk – befolyásolhatjuk, merre tartson az ország, milyen politikai vezetése, irányultsága legyen.

S ha már bizalmat szavazunk egy pártnak, akkor érdemes nyomon követni, hogy az ígéreteit mennyire váltja valóra, mennyire tudjuk elfogadni az esetleges kompromisszumokat, és ha úgy érezzük, hogy csalódást okoztak, azt a következő választáson kifejezhetjük – például azzal, hogy egy másik pártra szavazunk, amelyiket szavahihetőbbnek tartunk. Mert a demokrácia egyik nagy előnye, hogy négyévente (vagy a teljes, esetleg a rövidített ciklus végén) választhatunk, s ha elégedetlenek vagyunk, akkor leválthatjuk az aktuális hatalmat. Ez pedig egy nagy biztonságot jelent egy demokráciában – bárki jöhet, ám amíg azt a nép demokratikus úton, szabad választásokon le tudja váltani, addig nincs ok az aggodalomra. A baj akkor kezdődik, amikor egy kormány úgy befolyásolja a választási szabályokat, hogy nehezebb vagy szinte lehetetlen legyen eltávolítani őket a hatalomból. Akkor kezdhetünk aggódni…

„Na de kire szavazzak?” „Nincs alternatíva.” „Mindegyik lop.” – ilyen és ehhez hasonló érvekből megannyit hallhatunk, főleg azoktól, akik nem voksolnának, vagy bizonytalanok, hogy elmennek-e a szavazóhelyiségbe. Pedig érdemes lenne ilyenkor felemlíteni azt a jó magyar mondást, hogy abból kell főzni, ami van. Ha ez a kínálat, ebből kell választani – a 25 párt között biztosan van olyan, amelyik a legközelebb áll a polgárhoz, vagy amelyet a legkevésbé tart taszítónak. Illúzió ugyanis arra várni, hogy jön a tökéles párt…

Ahogy az életben, úgy a politikában is el kell fogadni, hogy semmi sem tökéletes. De mégis ragaszkodunk a társas élethez, a párunkhoz, a barátokhoz, ismerősökhöz. Most ugyanez érvényes a pártokra is, ha nincs tökéletes, van olyan, amellyel meg tudunk barátkozni, és le tudjuk adni a voksunkat rájuk. Ha pedig csalódást okoznak (kormányon vagy akár ellenzékben), legközelebb más kapja a voksot.

Én már döntöttem, szavazok. Azt is tudom, melyik pártra. Igaz, nincs a programjukban az, hogy pl. 500 kilométernyi kerékpárutat építenek az országban, de tudom, nem ez a legfontosabb. Hanem hogy eldöntsük, merre tartson az ország, keletre vagy nyugatra. Hogy az országban a gyűlölet, a megosztás vagy a tenni akarás kerüljön előtérbe. Hogy ne legyen szomorú – a választás utáni – vasárnap… Úgyhogy: csatlakozzon hozzám és menjen el szavazni!