Populizmus és józan ész

A pénztárcánkat érintő kérdésekben például egyre kevésbé érvényesül a gazdasági racionalitás. Fico megígéri, hogy most már visszaszerezzük az SPP anyavállalatát, és ezentúl az istenadta népnek nem kell jelentős gázáremeléstől tartani. Orbán meg újra rezsit fog csökkenteni, ezúttal 11,1%-kal.

A józan ész valami olyasmit diktálna, hogy a villamos energia vagy a gáz fogyasztói ára a következőképpen alakul. Először van ugye a gáz vételára (az orosz Gazpromtól), illetve az áram termelési költsége egy erőműben. Ehhez jönnek a szállítási díjak, amelyek tartalmazzák a karbantartást, a hálózatbiztonsági és a fejlesztési költségeket. Természetesen a dolgozók bére is költségként jelenik meg, járulékostul, adóstul. Ezután jön az állam bácsinak fizetett áfa, és végül motiváció gyanánt kell valamilyen nyereség. Igen, az a csúnya profit. Vagy jelentkezzen az, aki bármelyik munkafolyamatot ingyen vállal, jótékonysági alapon.

És itt ront be az ajtón a populista politika: ácsi! Majd mi megmondjuk, mennyibe fog kerülni a villany meg a gáz! Mert megvédjük a népet, a nemzeti érdeket, elvégre nem leszünk gyarmat stb. Ha kell, akkor ezért megszerezzük az E.On gázüzletágát, az SPP anyavállalatát, a népért bármit. Az ár tehát nem a költségek + adók + haszon képlet alapján számolódik, hanem...? Itt jönnek a képbe az olyan fogalmak, mint az igazságos, méltányos, olcsó ár, és majd a politikus definiálja, hogy ez pontosan mit is jelent. Olyan ez, mintha a kormányfő odaállítana a pékhez, és ezt mondaná: holnaptól 20 százalékkal olcsóbban adsz mindent, mert a népnek joga van elfogadható árú kenyérre. A logikai bukfenc természetesen ott van, hogy ha mindez ilyen egyszerű, akkor miért nem csinálták már meg korábban. Sőt, miért nem csökkentik a rezsit száz százalékkal? Akkor aztán ingyen lenne a gáz, a villany! Beleírhatnák a gránitszilárdságú alkotmány hatodik, meg a költségvetés nyolcadik módosításába is. Sőt, javaslom, írjunk ki népszavazást a következő kérdéssel: Ön támogatja, hogy ingyen legyen a sör? Bor, pálinka stb.

A valós olvasat inkább úgy hangzik, hogy például a szlovák állam az adófizetők pénzén átvesz egy Fico által elismerten is veszteséges vállalatot (SPP anyacég), amin az újdonsült tulajdonosok (köztük a Smer-közeli Jé meg Té) boldogan túladnak, nekik marad a nyereséges tranzit és a disztribúció, a veszteséget meg fizessék ezentúl az adófizetők. Fú, de jól megvédtek minket! És örülhetünk annak is, hogy az állam ezentúl minden évben garantálja majd a veszteséget meg az adósságokat, elvégre a cégek menedzselésében kitűnő tapasztalatai vannak: lásd Cargo, állami kórházak stb.

A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója