Politikai kérdés lett az ellátás

A héten az Európai Bizottság élelmiszer-biztonsággal foglalkozó anyaga állapította meg, hogy az oroszok az ukrán gabonatározókat és -tartalékokat tudatosan pusztítják. Miközben az ukrán kommunikáció a háború kezdete óta igyekszik elkerülni a pánikkeltést a katonái és lakosai körében, ez a fenti megállapítás nagyon fontos. Már csak azért is, mert az unió tagállamai és a Bizottság is láthatóan törekednek arra, hogy a humanitárius ellátást – alapcikkek, élelmiszer – folyamatosan biztosítsák a Nyugat-Ukrajnába szorultak számára. Ez jelenti a helyi lakosságot és azt a közel hétmillió további embert, akik az ország biztonságosabb felére menekültek.

A világ gabonapiacán a várható termékekre vonatkozó ún. „futures” papírok ára 70 százalékot emelkedett a háború kezdete óta. A piac tehát beárazta az elnyúló háborút, a megszakadó ellátási láncot és az ukrán termelés nehézségeit.

A Kelet-Ukrajnában összpontosuló mezők egy részén harci terület vonul át, más részein aknák is előfordulnak, vagy éppen a termelőeszközök egy része semmisült meg. A műtrágyához szükséges alapanyagok gyakran hiányoznak, a traktorok üzemanyag-ellátása sem triviális ilyen háborús körülmények között. Eközben az importőr országok idén 20-25 millió tonna gabonát vártak volna a régióból, amelyet még ha sikerülne is megtermelni, jelenleg ukrán kikötőkből nem tudna kijutni.

Ezért a románok a saját kikötőjüket ajánlották fel erre, amelyhez vasútvonalat építenek az ukrán határig, ez sem egyszerű logisztikai feladat, és az ukrán oldalon a vasúti infrastruktúrát már eddig is ágyúzták az oroszok.

Úgy tűnik, hogy a Kreml szempontjából minden további válság, amely az euroatlanti tábor energiáit és figyelmét lekötheti a világ más részein, az stratégiai nyereség. Mindez egy globálisan kedvezőtlen környezetben, amikor a klímaváltozás eleve feladja a leckét. A bizottsági jelentés adatai szerint 2021 végén 161 millió ember volt 42 országban súlyos élelmiszer-ellátási helyzetben, míg háromból egy ember a világon – 3 milliárd fő ! – számára teljesen elérhetetlen maradt az egészséges élelmezési cikkek megvásárlása, beszerzési lehetősége.

Ukrajna ellátása sem lesz könnyű, de vajon mely országok fognak az euroatlanti táboron kívül foglalkozni a világ többi régiójával? Kína, India vagy Brazília fognak érdemi humanitárius akciókat indítani a saját szomszédságukban vagy más kontinensek felé? Vagy ez politikai kérdés lesz, és sokszor csak politikai szívességért cserében lesz ellátás? Alighanem ebbe az utóbbi irányba tart a világ.

Ideje elfogadni, hogy már nincsenek lokalizált válságok. Minden továbbterjed: úgy mozgatják a globális ellátási láncokat és politikai szövetségeket a mostani válságok, mint a pókhálót a ficánkoló szúnyog. Ezért kellenek stabil partnerek és működő nemzetközi intézmények. Vagyis hogy kellenének.