Politikai erőiszonyok

A szlovákiai pártrendszer tarka és változékony, pártok tűnnek fel a semmiből, és gyakran ugyanilyen gyorsan meg is szűnnek. Erről most Boris Kollár tudna mesélni, akinek semmi esélye nincs visszajutni a parlamentbe. Bár külső szemlélőként a kormányellenes tiltakozásokat nézve gyakran úgy tűnhet, hogy a Fico-kormány egy év alatt sok haragost gyűjtött be magának, a kutatások szerint a politikai erőviszonyok a társadalomban nem tolódtak el, csak a táborokon belül rendeződtek át. Az elmúlt év egyértelmű vesztese az SNS. Andrej Danko pártjának támogatottsága három–négy százalék körül mozog, és stabilan a választási küszöb alá mérik, miközben a Huliak-blokk távozása tovább rontja a nemzetiek esélyeit. A Hlas támogatottsága hónapok alatt szintén lassan, de biztosan csökkent, az utóbbi hónap káoszában pedig némileg visszaerősödött. A párt továbbra is bevonzza azokat a szavazókat, akiknek Fico és Danko túl durva, de cserébe a liberális ellenzék meg hiteltelen. Párhuzamos pályát ír le a Smer és a Progresszív Szlovákia (PS): a kormányoldal és az ellenzék vezető pártjai nem egymást erősítik vagy gyengítik, hanem a saját partnereiket. Minden ügynökség szerint bejutna a szélsőjobboldali Republika, a PS népszerűségétől függ, mennyire tűnik stabilnak a KDH és az SaS jövője. Eközben a választhatósági határ alatt, de még nem a reménytelen zónában mozognak a Demokraták és a Magyar Szövetség, mindkét párt bejutása alaposan megkavarná a parlamenti erőviszonyokat. Érdekes jelenség a Matovič-párt, ami ugyan meggyengült, de ha a volt miniszterelnök elhatározza, hogy nem ragaszkodik egy formális koalícióhoz (mert így a hétszázalékos küszöb vonatkozik rá), akár be is juthat. 

A parlamenti mandátumokra lefordítva még egyszer ugyan nem jönne létre ugyanez a koalíciós kormány, de Fico és a Hlas – ha Šutaj Eštokék is úgy akarják – stabil partnert találnának a Republikában. A Hlas ugyan korábban kizáró tényezőként kezelte a szélsőjobbot, de egy év Danko-tapasztalat után könnyebben elviselnék. Nem is ez a legfőbb akadálya egy hasonló koalíciónak, hanem az a tény, hogy a Republika névleg továbbra is unió- és NATO-kilépéspárti, márpedig ennyire messzire még az SNS sem merészkedett. Egy ilyen koalíció biztosan nem jelentene jót Szlovákiának. 

A másik oldalt szemlélve a kormánynak a számok szerint egy év után sem alakult ki ellenzéki alternatívája. A PS, az SaS és a KDH csak a Demokraták bejutása esetén gondolhatna kormányzásra, de annak kicsi az esélye, hogy minden párt egyszerre szerepeljen jól. A Szlovákia mozgalom nyíltan a perifériára került, senki nem akar közösködni Matovičcsal, és az előző liberális-jobboldali kormányok tapasztalataiból kiindulva nem is lenne jó ötlet: hónapok alatt felrobbanna egy ilyen együttműködés. 

Alternatívák híján maradhatna a politikai káosz, kisebbségi kormányokkal, folyamatosan veszekedő partnerekkel, esetleg egy újabb idő előtti választással – ez nem lenne szokatlan jelenség, de az ország érdekét biztosan nem szolgálná. Ami mondjuk eddig sem zavarta a politikai elitet.