Politikai enyhülés Jugoszláviában

Kostunica és Djindjics, a szerb politika két legtekintélyesebb személyisége minden jel szerint egyelőre felfüggeszti a rivalizálást, az általuk vezetett két párt közötti leszámolást. A kényszerházasság tehát folytatódik, ennek pedig komoly stabilizáló hatása lehet a megannyi súlyos gonddal küszködő országban.

A már-már belháborúvá váló, puccskísérletekkel tarkított hetek érhetnek most véget; a fejleményeket a polgárok aggódva figyelték, hiszen a hatalmi harc komoly válsághullámokat sejtetett. A helyzet most rendeződni látszik, ennek feltétele, hogy mindkét fél engedményeket tegyen. Rövidesen menesztik Nebojsa Pavkovics vezérkari főnököt, rendezik a parlament házelnöki posztját, átszervezik a szerb kormányt, a Szerbiai Demokrata Párt (Kostunica pártja) viszont „önkéntes ellenzéki magányát” feladva ismét cselekvő részese lesz a közügyek intézésének, valamint támogatja a teljes együttműködést a hágai törvényszékkel. Továbbá még az idén elfogadják a Vajdaság korábbi hatáskörének részleges visszaszármaztatását rögzítő törvényt. Mi idézhette elő a fordulatot? Közelebb jutunk a megoldáshoz, ha visszapergetjük az eseményeket. Bush amerikai elnök még november elején egyértelműen a jugoszláv vezetés tudtára hozta, a jövő év márciusában esedékes 100 millió dollárt meghaladó segély átutalásának ára van: Belgrádnak együtt kell működnie a hágai törvényszékkel, „korrigálnia” kell kapcsolatait a boszniai szerbekkel, úgyszintén elvárandó az emberi és kisebbségi jogok teljes mérvű tiszteletben tartása. Aztán megérkezett a jugoszláv fővárosba a francia elnök is, aki azonban elhessegette a gazdasági problémák ecsetelését és a támogatási kérelmeket, inkább a helyi torzsalkodások okai felől érdeklődött. Majd Belgrádban, Podgoricában és Pristinában cirkált Javier Solana, az E- kül- és biztonságpolitikai képviselője, mintegy jelezvén, Jugoszlávia jövője máris internacionalizálódott. Azonnal tegyük hozzá, e módszer ellen sem Belgrád, sem Podgorica, sem Pristina nem emelt kifogást. Ami a Balkánon mindenképpen jó előjel.

A sors fintora vagy különös elégtétel. Két nap hordaléka: Koszovóban megalakult az első demokratikusan választott parlament, Hágában pedig Milosevics volt jugoszláv elnököt immár népirtással (is) vádolják. Az előbbi az igazán nagy horderejű, hiszen az ENSZ protekturátusa alatt álló déli tartomány megpróbálhat lassan a saját lábára állni. A vajdaságiak számára természetesen egyáltalán nem mindegy, mi történik Szerbia „lenti” tartományában, mert az ott születő megoldásoknak automatikus érvényük lehet. Magyarán: amit szabad Koszovónak, azt szabad Vajdaságnak is. A helyzet persze ennél szövevényesebb, a két tartomány nem azonos pozícióból rajtol. Ezt felismerve az újvidéki vezetés szeretne minél kevesebbet a véletlenre bízni, ezért elhatározta, maga fogalmazza meg a terület jelenlegi státusát, ami kiindulási alap lehet. A 14 vajdasági párt és nem kormányzati szervezet nevében Mile Iszakov, a Vajdasági Reformisták elnöke úgy nyilatkozott, nem várhatják meg Szerbia új alkotmányának elkészültét, s mivel az utóbbi három-négy hónapban ezen a téren jóformán semmi sem történt, a szakemberekből álló kinevezett csoport máris munkához lát. Követelni fogják, hogy Vajdaságot törvényhozási, bírósági és végrehajtó hatalom illesse meg. Belgrád ellenkezése esetén referendum kiírását is kilátásba helyezték. A vajdasági megkérdezettek 70 százaléka támogatja az autonóm jogok visszaszerzését, legtöbben az 1974-es alkotmányt vennék alapnak. A Csanak vezette Vajdasági Szociáldemokrata Liga programjában tervként a tartománynak köztársasággá kellene válnia, ez azonban még illúzió.

Egy éve a jugoszláviai átlagbér 2600 dinár volt, ma 6200 dinár (bő 200 márka). Közben persze az árak is megugrottak, életszínvonalbeli növekedésről tehát aligha beszélhetünk. A milosevicsi korszak utáni esztendőben a családok és a nyugdíjasok helyzete csak alig érzékelhetően javult, de legalább nem romlott. A dinár és a márka árfolyama szilárd, az ellátás mindenütt kielégítő, az autótulajdonosok bármikor vásárolhatnak benzint (az utóbbi tíz évben erre csak kivételes alkalmakkor lehetett számítani, akkor is hosszú sorbanállással). Voltaképpen az euró bevezetése a vízválasztó. A korábban átejtett devizabetét-tulajdonosok most a féltve őrzött szalmazsákok tartalmával a bankok tolóablakai elé járulnak. Új szellő lengedez, bár még a kicsinyke vagyon megőrzése a legfőbb tét.A szerző újvidéki munkatársunk