Politikai demagógia a lélektan tükrében

Politikai tömegrendezvények gyakori kísérői a demagóg jelszavak, demagóg érveket hangoztató szónokok szájából. De mi is valójában a demagógia lélektani háttere és miért ítéljük károsnak? Az elnevezés az antik görög társadalomelméletből származik, a szó eredetileg a nép vezetésének művészetét jelentette. Mai értelemben nagyhangú, hazug ígérgetéseket; az érzelmek, a szenvedélyek felelőtlen felnagyítását; a tájékozatlan néptömegek így történő megnyerését, ámítását, lázítását jelenti. A demagóg vezetők mindezt hízelgésekkel tudják elfogadtatni az emberekkel. Lélektani megközelítésben az egyén negatív befolyásolásáról van szó, s mint ilyen, hatása káros, kedvezőtlen, adott esetben értékromboló, pusztító lehet. A demagógiát az emberiség történetében a tragédiák sora kíséri.

Mi motiválja a politikusokat a demagógiára? A szakemberek szerint a döntő szerepet a hatalomvágy játssza. Az ilyen ember többnyire mániákusan akarja a hatalmat, s vágya igen gyakran gyűlölködő, ellentmondást nem tűrő, önmagát előtérbe helyező magatartással párosul. Rábeszéléssel, utasítással, paranccsal igyekszik keresztül vinni akaratát, de ha kell, hízelgéssel is megpróbálkozik, hogy befolyását kiterjeszthesse. A hataloméhes ember pszichológiai értelemben autoriter személyiség, akire jellemző a konfliktuskeresés, a túlzott vitatkozási hajlam. Indulatossá, türelmetlenné, erőszakossá, sértődötté válik, ha a dolgok nem az ő tervei szerint alakulnak. Hajlamos az önkényre, gyűlöli a másságot, az övéin kívülállókat igyekszik ellenségnek láttatni. A hatalom mániákusai írásaikban, beszédeikben az ellenségnek kikiáltottakat megkísérlik leértékelni, megalázni, kisebbíteni, ezért használnak alantas, sértő, lekicsinylő jelzőket is. Ha viszont az ellenfél gyenge, akkor megpróbálják felnagyítani, félelmetessé tenni. A demagógia jó eszköz arra, hogy ezeket a praktikákat alkalmazva maguk mellé állítsanak embereket.

Aki tudja, hogyan kell a közönséget megszólítani, befolyásolni, az fontos hatalmi szerepet is megragadhat - még anélkül is, hogy kormányzó funkcióban volna. Macchiavelli, a politikatudomány középkori előfutára rámutatott arra, hogy demagóg módszerekkel a hatalmon lévők is maguk mellé tudják állítani a tömegeket. A nép a diktátorokat éppen a demagóg eszközökkel való, rafinált machinációk révén támogatja. A XX. századból példa erre Hitler, akinek tömegdemonstrációi valóságos extázist váltottak ki a tömegből.

A diktátori hajlamú emberek számára meghatározó tényező, hogy legyen ellenségkép, amelyet gyűlölettel lehet megtölteni. Az ellenségkép kialakításában felhasznált demagóg eszköz többek között a rágalmazás. A demagógia kedvelt színtere az utca, az embercsoportokra ható élőbeszéd. A tömegakciók résztvevői sokszor nem az úgynevezett hivatalos, kinevezett vezetőkhöz, hanem olyan karizmatikus figurákhoz csatlakoznak, akik képesek magukkal ragadni őket. Az alapizgalmak, az összetartozást erősítő megszólítás, a hallgatóság szájíze szerinti beszéd, a kisebbséget többségként megjelenítő érzés megannyi tényező, amely a demagógia számára termékeny talajt szolgáltat, amely végül olyan mértékű is lehet, hogy az egyént rá egyébként nem jellemző magatartásra késztetheti. (m)