Petőfi-szobrot avattak Pozsonyban

Pozsonyban, Petőfi Sándor felújított szobrának újraavatásán mintegy kétezer ember emlékezett meg március 15-éről. Az évtizedek során számtalanszor megrongált Petőfi-szobor végre új, a korábbinál méltóbb és védettebb helyet kaphatott a városban – adta hírül az mtv.hu.

Radnai Béla 1911-ben, a város polgárainak közadakozásából készült Petőfi szobra annak idején alig tíz esztendeig állhatott Pozsony központ terén. Trianon után lebontották, raktárba ”száműzték”, és csak 1951-ben állították fel újra, de akkor már egy lakatlan, védtelen helyen, ahol számtalanszor megcsonkították.

Tavaly március 15-én a pozsonyi magyarok még a megcsonkított szobornál emlékeztek, az idén azonban már a felújított, a Medikus kertben felállított Petőfi szobor körül, annak újraavatási ünnepségén emlékezhettek meg a magyar forradalom és szabadságharc évfordulójáról.

Az összegyűlt mintegy kétezer ember nemcsak a forradalom 155. évfordulóját és nemcsak a költő születésének 180. jubileumát, hanem a szobor méltó ”sorsfordulóját” is ünnepelték.

Petőfi szobrát ismét közadakozásnak, szlovák és magyar kormányzati támogatásnak köszönhetően restaurálhatták és állíthatták fel ismét Pozsonyban, ahol a kétnyelvű ünnepségen igen szép számban voltak jelen ismert szlovák közéleti személyiségek is. Korábban erre nem volt példa.

Csáky Pál, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese, az esemény ünnepi szónoka arról beszélt, hogy március üzenete az ”önbecsülés belső támaszát kínálja nekük”. Történelmünk arra tanít bennünket, hogy egyénként és közösségként csakis azok lehettek sikeresek, akik vállalták a saját értékeiket, azt a tudást és azt az értékhalmazt, amelyet elődeiktől kaptak és vittek tovább.

”Sem egyént,sem közösséget nem érhet nagyobb csapás az meghasonlásnál, az önmagunkba vetett hit elveszítésénél. Ettől az értékvesztéstől óv meg bennünket 1848-1849 öröksége s ad máig erőt mindennapi küzdelmeinkhez. Máig emlékeztet a kötelező parancsra: vállani önmagunkat” – fogalmazott Csáky. Felidézte: a Világost követő sötét Bach-korszakban és utána is milyen elevenen hitt a nemzet abban, hogy Petőfi nem halt meg, hogy él és egyszer majd visszatér.

”A lelkek legmélyén a legnehezebb időkben is ott élt a csodávárás igénye, a bizonyosság, hogy a magyar szabadság eszméje halhatatlan, hogy búvópatakként minden történelmi megpróbáltatás idején és sorsfolduló újból és újból a felszínre tér, hogy beteljesítse igazát. S aki hisz, aki önmagában is képes hinni, annak a hite beteljesül” – hangoztatta Csáky, emlékeztetve arra, hogy Pozsonyban évtizedeken át csak egy maroknyi ember merte hinni, hogy a sokszor meggyalázott Petőfi-szobor visszatér méltó helyére. – ”Íme, visszatért, az álom beteljesült.”

Kiss Péter, a magyar kormány kancellária-minisztere felidézte: 1848-ban mi magyarok ”az akkori Európa leghaladóbb törekvéseihez csatlakoztunk, a szabadság, az emberi és nemzeti méltóság örök értékei mellé köteleztük el magunkat”. Mint mondta: ”Az idei március idusa itt Pozsonyban nemcsak a magyarok, hanem a multikulturális Szlovákia magasztosan lelkesítő közös ünnepe is.

Rövidesen egyszerre és együtt lehetünk tagjai az egységesülő Európának”, fel kell hát készülnünk erre az újfajta közös létre, mely bízvást igen kedvező feltételeket nyit a szlovák és a magyar nép számára, olyan távlatokat, határon átívelő kapcsolatokat, amilyenekről ”nem is olyan régen még csak álmodni mertünk” – mondta beszédében a magyar politikus.

Rudolf Chmel szlovák kulturális miniszter, irodalomtörténész, a magyar-szlovák kapcsolatok avatott kutatója, egykori budapesti csehszlovák nagykövet hasonlóképpen az eleve közös európai polgári kultúra egységének újraépítéséről beszélt, melyben nekünk a nyugati és a keleti kultúra között még fennálló ”viszályok tompítása” lesz a feladatunk, s tennünk kell azért, hogy a új közép-európai párbeszéd keretében ”ne a lenézés, a kikerekesztés, ne a kultúrfölény” szelleme, hanem a kulturális kohézió, az együttélés és együttműködés eszméje legyen a meghatározó.

Peter Ciernik, Pozsony-Óváros polgármestere szerint a pozsonyi Petőfi-szobor üzenet is a közös Európa felé. Közös volt a múltunk és most az egyesülő Európában karnyújtásnyira van a közös jövőnk is. A hajdan háromnyelvű Pozsonyban, a nemzetek együttélésének jelképében ez a szobor most előre mutat, jelzi, hogy a közös Európa előhírnnöke akar lenni.

A pozsonyi ünnepségen kívül szinte minden magyarlakta felvidéki településen megemlékeztek a nemzeti ünnepéről. Komáromban a városvédő Klapka György főtéri szobra előtt, Dunaszerdahelyen a tíz éve felállított gránitemlékműnél, Losoncon Kármán József, Érsekújvárban Czuczor Gergely szobránál, Somorján az egykori Pipagyújtó csárda honvédemlékművénél, Kassán, Rimaszombatban, Léván, Királyhelmecen, falvak és városok temetőinek honvédsírjainál, kopjafák és emléktáblák előtt hajtottak fejet a szlovákiai magyarok, majd emelték fel fejüket a Himnusz és a Szózat eléneklésekor.