„Pesti pörkölt“ – szlovák könyv a magyarokról

Végre egy szlovák könyv a magyarokról, amely nem a szlovák sérelmeket sorakoztatja fel, hanem a jelenkori hétköznapok hangulatait villantja elénk hiteles színekben - hangzott el a szlovák rádió budapesti tudósítójának pozsonyi könyvbemutatóján.

Gregor Martin Papucsek, alias Papucsek Gergely tíz éve tudósítja a szlovák közszolgálati rádiót Budapestről. A Pilisszentkereszten született magyarországi szlovák fiatalember annakidején a pozsonyi egyetemen, magyar állami ösztöndíjasként tanult, majd "hazulról hazakerülvén" a Népszabadság szerkesztőségében dolgozott.

De mert a diákszíve, pontosabban a szíve választottja visszacsábította őt Pozsonyba, megnősült és az Új Szó pozsonyi szerkesztőségéhez szegődött el újságírónak. Az 1989-es rendszerváltást követően párhuzamosan dolgozott a bársonyos forradalom két pozsonyi lapjánál, a szlovák Verejnost és magyar Nap szerkesztőségében. Több mint egy évtizede Budapestről tudósítja a szlovák rádiót.

Ő az, akitől a szlovákok ma a legtöbbet tudhatják meg Magyarországról és rólunk, magyarokról. Azon kétnyelvű újságírók egyike ő, akikből sajnálatosan kevés van. Mert nem csak kétnyelvű, hanem a szó jó értelmében "kétéltű" is. Olyan, aki mindkét terepet a hazájaként ismeri: azt is, ahonnan tudósít, azt is, ahová tudósít. Ezért hitelesek az írásai és hiteles az a könyv, amely a tudósítások ezreiből csemegézve glosszákat, tárcákat, hangulatképeket gyűjt egybe az elmúlt évtized magyar hétköznapjairól, a közélet és a politika fordulatairól, érdekességeiről vagy éppen fonőkságairól.

S ugyan ki más lehetett volna a könyv keresztapja, mint a magyar-szlovák kapcsolatok kevés jó ismerőinek egyike, az a Rudolf Chmel, aki Papucsek budapesti tudósítói pályájának elején Csehszlovákia, majd egy rövid ideig még az 1993 elején önállóvá lett Szlovákia budapesti nagykövete volt - de csak addig, amíg Vladimír Meciar visza nem hívta. Chmel most a szlovák kormány kulturális minisztereként vállalta Papucsek könyvének keresztapaságát.

A tudósító vissza-visszanyúl, óhatatlanul viszautal az elmúlt évszázadba, mi több évezredbe, amelyről korántsem feledi, hogy közös volt, és felmutatja: a múlt és a jelen nem csak sérelmekkel terhes, de erényekkel is ékes, mi több a jövő is közös lesz, mégpedig a közös Európában.

Papucsek saját hangos tudósításait tette próbára akkor, amikor kiadója csábításának engedve hagyta magát meggyőzni, hogy azok írásban, könyv alakban is megállják a helyüket, ha egyszer a rádiós műfajban kimondottan népszerűnek bizonyultak. Jól tette, mert így nem csak szóval, hanem írásban is bizonyítani tudja, hogy Szlovákiában nem csak a magyarokat piszkáló, esetenként a magyarokra átkot is szóró, hangulatkeltő publikációkra, hanem velük kapcsolatban a kulturált tárgyilagosságra, jószándékú derűre is van hallgatói, olvasói felvevőpiac.