Pénteken, 13-án

A mai naphoz fűződő babona erejével egy New York-i szállodában szembesültem először, ahol a 12. emelet után nem a tizenharmadik, hanem az úgynevezett 12/A következett. Aztán megtudtam, hogy Amerikában sok toronyházban hiányzik a 13. emelet, a kórházaknak nincs 13-as kórtermük.

Nem tudom, ki döntött úgy annak idején, hogy az Apolló 13-as űrhajót 13 óra 13 perckor indítsák, mindenesetre a fellövési kísérlet a 39-es (háromszor 13!) indítóállványról meghiúsult.

Persze, nem kell ilyen messzire utaznunk egy kis babonáért, a statisztikák szerint a németek kétharmada például minden áldott nap elolvassa a horoszkópját. Én meg azt olvastam, hogy amikor az angol királynő egyszer Németországba látogatott, a vágány számát, amelyről a vonata indult volna, 13-ról 12-re cserélték.

Ezek után érdekelni kezdett a dolog, az interneten „lapozgatva” megtudtam, hogy a triszkaidekafóbia, vagyis a 13-astól való félelem ókori eredetű babona, és ugyanúgy a számmisztikához tartozik, mint a 3-as vagy a 7-es számnak tulajdonított hiedelmek. A tarotkártya tizenharmadik lapja a halált ábrázolja, ezt most olvastam Győry Attila regényében, azt meg már régen tudom, hogy az utolsó vacsorán sem hozott sok jót a tizenhárom jelenlevő.

A 12-es a tökéletességet jelenti, hiszen egy évben 12 hónap van, Jézusnak 12 apostola, Izraelnek 12 törzse. Ha a tökéletes 12-höz hozzáadunk még egy számot, az megbontja az egységet, a harmóniát, ezért veszedelmes.

Nem szokásom, most azonban mégis megnéztem a mai napra szóló horoszkópomat, megtudtam belőle, hogy semmilyen szerencse vagy balszerencse nem vár rám, viszont megélénkülhet a társasági életem. Jó, majd igyekszem, hogy a szerkesztőségben a lehető legtöbb kollégámmal elcseverésszek egy kicsit.

Amúgy soha sem tulajdonítottam különösebb jelenőséget a péntek tizenharmadikának, eddig soha semmi érdekes nem történt velem ezen a napon. Most mindenesetre írtam a témáról tizenhárom mondatot, és még éjfél előtt keresek egy fekete macskát, hogy átmenjek előtte.