Pellegrini esete a felelősségvállalással

Múlt héten Pellegrininek adtam igazat az Andrej Danko házelnökkel folytatott vitában, de a miniszterelnök gyorsan bebizonyította, hogy ő sem kispályás játékos: bármikor képes olyan gondolatmenetet produkálni, amelynek hallatán a Kapitány is elismerően csettintene.

Az történt ugyanis. hogy Peter Pellegrini a közszolgálati rádióban kijelentette, szerinte az igazságügyi minisztérium is felelős azért, hogy a szlovákiai lakosság meglehetősen bizalmatlan a bíróságokkal szemben. Úgy véli ugyanis, hogy a minisztériumnak hamarabb kellett volna cselekednie, amikor Kočner Threema-üzenetei kapcsán a rendőrség lefoglalta néhány bíró telefonját. Azt már elfelejtette megemlíteni, hogy a Smer abban az időben minden erejével azon volt, hogy a Threema-üzenetek hitelességét megkérdőjelezze. Pellegrini azt is kifogásolta, hogy az igazságügyi tárca több esetben a végrehajtó hatalom és a bíróságok szétválasztásának kliséje mögé bújt – mintha ez nem a modern demokráciák egyik alappillére lenne.

Van valami egészen elképesztő abban, hogy Pellegrini úgy beszél az államigazgatás problémáiról, mintha neki és a pártjának semmi köze nem lenne az egészhez, holott az igazságszolgáltatásba vetett bizalom nagyrészt épp a Smer közel tíz éve tartó regnálása miatt van a béka segge alatt. 

A hidas Lucia Žitňanská volt az, aki elkezdte a rendszer megtisztítását, ezt a munkát folytatta Gál Gábor, és így jutottunk el oda, hogy ma már nem tűnik el rejtélyesen a bíróságokon egy-egy Kočner elleni vádirat. De ehhez az igazságügyi miniszterek munkáján kívül kellett Andrej Kiska és Zuzana Čaputová köztársasági elnökök támogatása és a nyilvánosság nyomása. Ma már talán kevesen emlékeznek rá, de Kiskának elnökként az egyik fő célja az volt, hogy megtisztítsa a bíróságokat Harabin befolyásától, majd ő volt az is, aki a kiállásával megakadályozta, hogy Fico elvtársból az Alkotmánybíróság tagja legyen. Čaputová pedig lényegében azzal nyert, hogy e munka a folytatását ígérte. És akkor Pellegrini azzal jön, hogy bizony, az igazságügyi tárca jobban is dolgozhatna. 

Nehéz eldönteni, hogy ez a kijelentés a szokott smeres arrogancia megnyilvánulása-e, vagy csak simán ennyire hülyének nézi a választókat? Esetleg mindkettő.

Mert ha Pellegrini abbahagyná a motorcsónakokkal, lovaskocsikkal és néptánccsoportokkal való pózolást és legalább akkora figyelmet fordítana kormányfői kötelességeire, mint az Instagram-oldalának karbantartására, akkor magától is rájönne, hogy a probléma forrása bizony közelebb van. 

Talán azért nem bíznak az emberek az igazságszolgáltatásban, mert Robert Fico miniszterelnökként a Kuciak-gyilkosság megrendelésével vádolt Kočner szomszédja volt egy adócsaló házában, mintha ezzel nem lenne semmi gond. 

Vagy mert Robert Kaliňák belügyminiszterként (állítólag) embercsempészetre használta a kormánygépet. És mert ezek a dolgok feltehetően azért maradtak következmények nélkül, mert az igazságügyi államtitkár Kočner „majmocskája” volt, amíg pont a Pellegrini által kritizált Gál Gábor nem kényszerítette lemondásra, mert magától bizony nem nagyon akart elmenni. Nem arról van tehát szó, hogy nem lehetne kritizálni az igazságügyi minisztériumot, mert akadnak hibák ott is. De ha Pellegrini az első számú felelősét keresi annak, hogy az emberek bizalma megingott az igazságszolgáltatásban, akkor talán először tükörbe kellene néznie.