Országos havazás volt csütörtökön. Nem pilinkézett, szállingózott, hanem szakadt a hó mindenre és mindenkire. Oltottra és oltatlanra.
Például a hó
Az emberek kitódultak a levegőre, az utca elején havat lapátoltak, az utca végén hóember épült. Elgémberedett ujjakkal, boldogan posztolták a hóangyalos, hóemberes, hógolyós fotókat, videókat. Jutott forró csokoládé és forralt bor. Egy pillanatra minden olyan volt, mint régen, a nosztalgia hógömb megidézte a letűnt időket, a havazás felfüggesztette a Covid rajzolta tér- és időkoordinátákat. Másnapra megszáradt a vizes ruha, sapka, sál, kesztyű. A lockdown nem olvadt el, viszont új járványügyi korlátozások léptek életbe. Zárás és nyitás. El lehet indulni. De kinek? Kivel? Hova és minek?
Kormányunk szakértőkkel konzultál hosszasan, majd homályos, nehezen értelmezhető rendeleteket hoz, amelyeket később pontosít, enyhít és szigorít, de még az életbe lépés előtt valamelyik kormánytag megtámadja az intézkedést, jó fej akar lenni. Több kormánytag is felsorakozik a jófej-táborba, más kormánytagok kijelentik, ők semmisnek tekintik a korábban hozott kormányrendeletet. Így kormányoznak járvány idején, és közben azt várják el az állampolgároktól, hogy cselekedjenek felelősségteljesen és tartsák be azokat az intézkedéseket, amelyek komolyságát ők maguk tiporják meg. Lassan egy ország legyint a lockdownra, mindenki talált már egy kiskaput, rést a falon. Azok, akik még kitartanak, és igyekeznek szabálykövetőként viselkedni, szüntelen frusztrációban élnek, mivel gyorsan változó szabályokhoz kell alkalmazkodniuk, a környezetük pedig fittyet hány a szabályokra, és a szabálykövetőket tekinti baleknak. Ha tartóssá válik az állam folyamatos hitelvesztése, tekintélyének aláásása, semmibevétele, akkor annak még tragikus következményei lehetnek.
Egykor talán racionális közösségként gondoltunk magunkra, mára lelepleződtünk, gyakran mégsem tudunk nagyobb csoportban racionális döntéseket hozni. A valóság nem elég, új igazságokat, meséket akarunk hallani.
Ha nálunk osztanák a Karinthy-gyűrűt, az abszurd humor Laár András vagy Galla Miklós kaliberű művelői kispályásoknak bizonyulnának kormányunk mellett. Marad a tehetetlen, kapitulált nevetés. Köhögve, fulladozva.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.