Pedagógusról másképpen

Jómagam elvetélt tanár volnék, mivel azonban újságíróként az oktatásüggyel foglalkozom, munkám során a különféle szakmai tanácskozások, a nyári egyetemek, a pedagógustalálkozók és az iskolalátogatások alkalmával gyakorta áll módomban tanítókkal beszélgetni.

Jómagam elvetélt tanár volnék, mivel azonban újságíróként az oktatásüggyel foglalkozom, munkám során a különféle szakmai tanácskozások, a nyári egyetemek, a pedagógustalálkozók és az iskolalátogatások alkalmával gyakorta áll módomban tanítókkal beszélgetni. Oktatási reform ide, fejkvótarendszer oda, az ostor végül úgyis rajtunk csattan, hallom ilyenkor. És csakugyan, az elmúlt másfél évtized valóban nagymértékben próbára tette a tanárokat, helyzetük jobbra fordulására jelenleg is vajmi kevés az esély.

A pedagógustársadalomnak a bársonyos forradalom óta a pálya társadalmi presztízsének csökkenését is meg kellett élnie. Ma már ott tartunk – és ez valahol érthető is –, hogy csak jobb híján választja valaki a katedrát, miközben itt emberileg és szakmailag egyaránt a lehető legtöbbről van szó. Mindenkoron óriási felelősséget jelentett és jelent most is, ebben az értékzavaros világban betűvetésre oktatni és jó magaviseletre nevelni a nebulókat, valamiféle, lehetőleg minél szélesebb szellemi horizontot nyitni a gyermekek előtt.

Hajdanán a tanító úr tekintélynek örvendett, adtak a szavára, hiszen közösségenként a pedagógus és a lelkipásztor a műveltség letéteményesének számított. Évtizedekkel ezelőtt még a legvásottabb lurkók is kalapot emeltek felnőttként egykori tanáruk előtt. Manapság talán még ennyi elégtétel sem adatik meg számukra. Elégtétel a nemzet napszámosa hálátlan szerepéért. A megalázó érzésért, hogy éhbérért nevelik szépre és jóra a felnövekvő nemzedékeket, jóllehet, néhányan egy hétvégén többet költenek, mint a tanár egész havi fizetése. A nem megfelelő munkakörülményekért, a folyton csak beígért, de sosem folyósított mozgó bérért.

Ideje van hát az ünneplésnek, hiszen a pedagógustársadalom alapjában véve rászolgált az elismerésre. A pedagógusnap beiktatásától azonban még nem javul az életszínvonal. A fentiek ellenére úgy vélem, bár nem szeretnék ünneprontó lenni, hogy mindannyian felelősek vagyunk – még ha csak részben is – saját sorsunkért. A sorsunkért, mely egyben rangunkat is biztosítja.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?