Patópálok

Hiteget, de semmit sem gondol komolyan, a következményekkel pedig nem foglalkozik, mert úgyis lesz valahogy. Az pedig, hogy valamiért áldozatot hozzon, egyenesen elképzelhetetlen. 

Ez a borzasztóan bosszantó személyiségzavar már a hét kardinális bűn közt is helyet kapott a kicsit eufemizáló „jóra való restség” címszó alatt – s mivel az nem cseng olyan baljósan, mint mondjuk a harag vagy a kevélység, hajlamosak vagyunk szemet hunyni felette. Petőfi Pató Pál ura is lusta ugyan, de azért olyan megmosolyogtatóan lusta, hiszen rászakad a háza, pókhálósodik a gatyája, és mégis, ej, ráér ő arra még. 

Sajnos azt is hajlandóak vagyunk egy legyintéssel elintézni, ha a politikus a patópál. 

A parlament, a kormányhivatal vagy a pártszékházak környékén márpedig furcsa idődilatációs jelenségeket tanulmányozhatnának a Szlovák Tudományos Akadémia tudósai, ha nem épp most faragták volna le a költségvetésüket. Az idő ezekben a politikai időbuborékokban tetszőlegesen nyújtható, csak ki kell mondani napjaink „ej, ráérünk arra még” parafrázisát: „nem volt meg a politikai akarat”. 

Politikai patópáljainknak játék az idő, de az egyszerű közembernek nem az. Hat év például borzasztóan sok. 2010-ben az első Fico-kormány utolsó intézkedései egyikeként elvette a szlovák állampolgárságot azoktól, akik más állampolgárságot is fel akartak venni. A patópálok látták ugyan, hogy a törvény rossz, és igyekeztek mindenkit biztosítani arról, hogy meg fogják változtatni. „Hiszen a probléma mindenkit érint, napról-napra egyre többen veszítik el az állampolgárságukat. Cselekedni kell, nem maradhat így ez az alkotmányellenes állapot” – hitegettek minket. Aztán hirtelen kimondták a varázsszót. Nem volt meg a politikai akarat. Az „azonnalból”, a „sürgősből” majd lett. „Továbbra is rossznak tartjuk a törvényt” – mondták megnyugtatóan, mikor legutóbb lehetőségük lett volna változtatni. Akkor azonban túl kényelmetlen lett volna áldozatot hozni, vagy keményebben fellépni azok ellen, akiknek ez az állapot köszönhető. Inkább dörgölőztek hozzájuk. Jobb lesz ez így, vannak most fontosabb dolgok is, melyeken keményen dolgozunk, állították, indokolt ezt a dolgot egy időre visszatenni a fiókba, mert nemsokára olyan fantasztikus csodákkal állunk elő, hogy csak bámulni fog a nagyérdemű, magyarázták. Aztán most kiderült, hogy az átlagember számára mennyire sok is az a hat év, amit az állampolgársági törvény 2010-es hatályba lépése óta elpatópálkodtak.

104 évesen ugyanis elhunyt Tamás Ilona, akinek állampolgárságával egész életében zsonglőrködtek, és akinek igazán fontos lett volna, hogy a patópálok végre a sarkukra álljanak, és eleget tegyenek ígéreteiknek. 

Azok a patópálok pedig, akik néhány éve még büszkén fotózkodtak az idős hölggyel, és fürdőztek a bizalmában, most mélyen hallgatnak. Ez sem mozdítja ki őket a kényelmes semmittevésből.