Párt, pénz, tisztesség

A nyár elején Csehországban is parlamenti választások lesznek, ezért időszerű feleleveníteni a demokratikus választások ideális modelljét, aminek három fő eleme van: a polgár kiválasztja azt a pártot, amelynek szerinte a legjobb programja van, aztán meggyőződik arról, hogy ezt a politikai erőt tisztességes politikusok képviselik-e, s vajon morális szempontból is tiszta-e a neki rokonszenves tömörülés. Az első lépés manapság nem nehéz. Annál bonyolultabb viszont a következő kettő. Szomorúan állapítom meg, hogy alig akad olyan jelentős párt a Morvától nyugatra, amely az elmúlt években ne keveredett volna valamilyen pénzügyi botrányba. Titokzatos, elhallgatott és sokáig letagadott szponzorok, eltitkolt svájci és más külföldi bankszámlák sározták be a legtöbb cseh politikai tömörülést. És a politikusokat. Odáig jutottunk, hogy napjainkban már fel sem kapjuk a fejünket, ha újabb pártbotrány pattan ki, csak legyintünk lemondóan: úgy látszik, ebből a fertőből képtelenek vagyunk kilábalni. Valóban? Nemhiába mondják, hogy az alkalom szüli a tolvajt. És a korrupciót – tegyük hozzá. A politikusok és a pénzemberek összefonódása a kilencvenes évek közepétől öltött aggasztó méreteket. Akkor, amikor megkezdődött a nagyvállalatok magánosítása. A politikusoknak hatalmuk volt, az ugrásra kész nagyvállalkozóknak meg pénzük. S a pártkasszák, titkos bankszámláik rövid idő alatt sok millióval duzzadtak meg. Fölöttébb gyanús érdekcsoportok jöttek létre, melyek közül néhányan lebuktak. Ám sem a párt, sem az érintett politikus nem bukott nagyot. Ezek a személyek azzal védekeznek, hogy az ajándékpénzek nem jelentenek automatikusan lefizetést. Erről győzködik a közvéleményt a szponzorok is, akik szerint adományaikkal csupán az adott párt iránti rokonszenvüket kívánják kifejezni. Mi lehet hát a vízválasztó? Csakis az a megoldás, amely a fejlettebb nyugati demokráciákban már régen eredményes. A csehországi pártok évente ne csak egyszer legyenek kötelesek elszámolni a bevételeikkel, hanem gyakrabban. Azonnal hozzák nyilvánosságra, mihelyt valamilyen szponzortól vagy bárkitől pénzadományt kapnak. S ugyancsak jogszabály mondja ki: ne fogadhassanak el semmiféle adományt olyan személyektől, akiknek a cégei vagy üzlettársai közbeszerzési pályázatokban érdekeltek. Ilyen törvény megalkotásához nyilvánvalóan politikai akarat kell. Ezért ha legközelebb voksolni megyünk, akkor arra is gondolni kellene – nemcsak Csehországban, hanem minden posztkommunista államban – , hogy melyek azok a politikai erők, amelyek erre hajlandók lesznek. Sokkal többet tehetünk a közélet megtisztításáért, mint gondoljuk. Ugyanis minden valamirevaló pártnak rövidesen nem elsősorban pénzre lesz szüksége, hanem szavazatokra. Most kell hát megbüntetnük a tisztességtelen politikusokat és pártjaikat. Éspedig azzal, hogy bárhogy hízelegnek, nem rájuk voksolunk.A szerző a Mladá fronta Dnes kommentátora