Óvatosan a sebzett vaddal

Igazad van, kedves olvasó, ez tényleg vaskos rosszmájúság. De annak egyszerűen oka van, méghozzá komoly oka, ha egy párt egy választáson négy megyefőnököt és 103 megyei képviselőt veszít. S Fico mindezt nagyon jól tudja.

A pofon, amit Fico és pártja a megyei választásokon elszenvedett, első látásra is nagy, pláne, ha belegondolunk az okaiba. A Smer helyi és regionális szinteken is meglehetősen beágyazódott párt, eddig erős struktúrái voltak országszerte. És hiba lenne azt hinni, hogy a mostani bukás csak és kizárólag annak tudható be, hogy országos szinten a párt botrányt botrányra halmoz, és mert Kaliňák Bašternákkal bizniszel, vagy mert Fico még mindig az adócsaló vállalkozó lakásában lakik.

A gond ennél mélyebb és sokrétűbb a pártban. Ficóék ugyanis eddig igyekeztek ezt takargatni, de a régiókban sokkal nagyobb gondokkal küzdenek, mint amekkorákat hajlandók lettek volna bevallani. Az országos gondok, sunyiságok és üzletelgetések a párt csontjait, zsigereit támadják, mint a rák. A Smernek óriási gondjai vannak a párt helyi kiskirályaival, a hatalom- és pénzéhes csinovnyikokkal, és azok pofátlan tevékenységével. Megbízható és eladható káderei viszont egyre kevesebben vannak – ahogyan országos szinten is hiányoznak, hiszen évek óta nem tudtak kinevelni egy eladható politikust, aki ne keveredett volna rövid időn belül valamilyen botrányba. A választási bukás valóban a párt jövőjéről és fenntarthatóságáról szól.

Szóval Ficónak van miért bedobni a durcit, elbújni az újságírók elől és négy napig a fejére húzni a piros szegfűs kisdunyhát. És érthető, hogy gondterhelt arcát inkább nem mutogatná, csak a hátsó ajtón slisszan be a kormányhivatalba.

De egy percig sem szabad elhinni, hogy Fico tényleg négy napig siratta a megyei választásokat. Ez csak egy torz mediális kép. Igaz, Fico – mint az öreg bokszolók – egyre nehezebben fogja viselni, hogy padlóra küldik, ahogy ez 2010-ben vagy 2014-ben történt. 2010-ben mindenki Fico végéről beszélt: erre egy szalmaszálat sem kellett keresztbe tennie és 2012-ben mindenkinél erősebben ült vissza a kormányfői bársonyszékbe. 2014-ben Andrej Kiska ellen vérzett el az államfőválasztáson – két évvel később megnyerte a választásokat, és kormányt is tudott alakítani. Fico korábban – nagyjából egy évtizeddel ezelőtt – azt mondta, nem tervezi, hogy 2014-ben még a politika színpadán lesz. Mégis minden jel arra mutat, hogy 2020-ban még mindig ő lesz a kormányfő.

Mondhatjuk, hogy a hétvégi választások valamiféle fordulópontot, netán a vég kezdetét jelentik. De az a vég még meglehetősen távol van, és óvatosan kell bánni a nagy szavakkal.

Mert amíg Ficónak csak négy napra van szüksége, hogy nyaldossa a sebeit, addig távolról sem lehet leírni. És a sebzett vad nagyot harap.