Óvatos nem az alapjövedelemre

Amikor először hallottam az alapjövedelem ötletéről a magyarországi baloldal szájából, egyből elfogott a rettegés, hogy ez megint afféle 13. nyugdíj stílusú populista fogás, amellyel a rezsiharcot vívó Fideszen szeretnének túltenni az egyre demagógabb választási kampányban. Később, a szakértők által kidolgozott, LÉT-re keresztelt juttatás tervét látva kicsit megnyugodtam, mert az kétségtelenül szakmai anyag. De nem becsülöm le a magyar politika önsorsrontó képességét, ezért óvatosan a terv ellen voksolnék.

Félő, hogy a politika csak a kecsegtető ígéretet reklámozná a tervből: a LÉT minden magyarországi lakosnak alanyi jogon járna, a felnőttek 50 ezer forintot, a gyermekek 25 ezret, a várandós anyák 75 ezret kapnának havonta. Mert megérdemlik és kész. Ennek következtében persze egyből beütne az államcsőd. Csakhogy a terv számol egy sor szociális juttatás eltörlésével is, nem lenne több segély, közmunka, családi pótlék, családi adókedvezmény, anyasági támogatás stb. Meg a LÉT részét képezné a fizetésnek és a nyugdíjnak. Ebben az állapotában a terv már nem feltétlenül finanszírozhatatlan, sőt, erősen hasonlít a szlovákiai liberális SAS által korábban javasolt járulékbónuszhoz. Félő azonban, hogy a politika ezeket a részeket a kampányban hanyagolná, az esetleges megvalósítás során meg óriási akadályokba ütközne.

Az elvi kérdés egy konzervatív-liberális gondolkodó számára a következő: megéri-e a gyakorlatba bevezetni egy elvileg helytelen elvet (mindenki kapjon az államtól pénzt, csak azért, mert van), hogy közben egy helyes elvet megvalósítsunk (a szerteágazó, bonyolult, költséges szociális juttatások és a hozzájuk kapcsolódó bürokrácia felszámolása). Az álláspont itt közel van a neutrálishoz, sőt kijelenthető, az alapjövedelem megérne egy próbát! Mert nagyjából hasonló összegeket most is beszed és szétoszt az állam, csak sokkal bonyolultabban, hatalmas apparátussal. Csak valahogy az ember mindig retteg a gyakorlati megvalósítástól. Hogy Csernomirgyin volt orosz kormányfő szavaival éljünk: Most tényleg jót akartunk, de megint úgy sült el a dolog, ahogy szokott… Ezért előlegeztem meg egy óvatos nemet, függetlenül a megvalósítás (jelenleg minimális) esélyeitől.

A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója