Őszi idill

Festeni sem nagyon lehetne szebb környezetet! Lágy dombok, erdők sárgára tarkított üstöke, frissen szántott mezők mélybarna hullámzása. Színkavalkád, hozzá melengető napsütés. A látható háttérhez cselekménynek október huszadika környéki mozgás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy aki a híres vagy inkább hírhedt gömöri kisváros melletti lakótelep irányába tart, legyen óvatos, ilyenkor ugyanis megnövekedik a forgalom. Lényegesen. Talicskákat, gyerekkocsik alvázára eszkábált csodajárműveket toló emberek serege hemzseg mindkét irányban. Meg rendszám nélküli, boldogult szocializmus korabeli gépjárművek. Látnivaló van bőven. A gyerekek kólát iszogatnak menet közben, mindenféle márkás édességet szorongatva kezükben. Szolid családanya, férjével együtt tízkilós csomagolásban lisztet, cukrot, száraztésztát, tartós élelmiszert szállít. Vagány ifjak üvegből isszák a whiskyt, csak úgy, duplán kortyolva, szemrebbenés nélkül, miközben tízezer watton dübörög a zene a roncsban. Mindez megszokott látvány már az erre járó szemének. Most viszont olyan történik, amilyet még nem láttam. Az egyik diófa tövében egy párt lehet látni már messziről, hevesen gesztikulálnak, úgy látszik, nem csupán a verbális eszmecsere hívei, a szavaknak ebben a beszélgetésben súlya van. Legalábbis a férfi részéről. Messziről megbecsülve olyan jó húszkilós gömöri pofonokkal próbálja valamilyen belátásra bírni szebbik felét, aki üvöltve fogja fél arcát, s míg azt fogja, már kap a másikra, mire odanyúl, hogy védené, egy jól irányzott, gyomor vagy ágyéktáján elhelyezett rúgással máris a kiszámolás ténye forog fenn, ugyanis mereven eldől a diófa tövében. Mindez talán még csak nem is zavarna, ha nem látnám a történet élő közönségét. Két gyereket, koruk együtt nem lehet több tíz évnél, kezükben valamilyen üdítős üveggel, s épp valamit habzsolva nézik az eseményeket. Csak az bánt, hogy nekik ilyet kell nézniük. Mit látnak? Mi ez? Idill élő adásban, valóságshow? Talán csak tanúsága annak, hogyan működik egy országban egy rendszer, az odafigyelés a nehezen élőkre. Kevés kivétellel mindenkinek megadatik, hogy emberként éljen. Hogy él-e ezzel a lehetőséggel, az természetesen rajta is múlik. Idill van, ősz van, szép sárgák a levelek, érett barnák a mezők, amott meg olyan piros a diófa alja, mint az emberi vér.