Összetűzés

Véletlenül elnézte a számot, és a busz egy ismeretlen városrész felé vitte. Az első megállón leszállt. És mi volt a megálló mellett? Cipőüzlet! Bement, és megtalálta álmai csizmáját! Látjátok, nem volt véletlen, hogy rossz buszra szálltam, Isten is akarta, hogy új csizmám legyen! Voltak, akik megmosolyogták, de a nő arra gondolt, milyen csodálatos, ha valakinek ekkora hite van. Aztán tőle is megkérdezték, hisz-e abban, hogy nincsenek véletlenek. Igen, válaszolta, de példát nem tud mondani, mert neki csak a véletlen mintavétel és a véletlen számok táblázata jut az eszébe. Beszéljek róluk? Kérdezte reménykedve, mert véletlenül épp ezek a kedvenc témái. Még véletlenül se! Mondták neki nevetve.

Sok év után bukkant elő ez a történet. Izgalmas nap volt, a fia államvizsgázott… Finom töltött csirkemellel fogom várni, gondolta a nő. Csakhogy nem volt otthon fogpiszkáló, amivel a töltött húst szokta összetűzni. Cérnával kötözgetni nem volt kedve. Úgy döntött, inkább gombostűvel tűzi össze a melleket. Gyorsan elkészült. Egyszerű, kreatív, tiszta megoldás, szabadalmaztatni kéne, gondolta elégedetten, aztán leült dolgozni. Telt az idő. A hús megsült. Enni kéne, jutott eszébe. Nekilátott, de közben, mint darazsak, csodás történetek rajzottak az agyában a véletlenről, s ő oda sem figyelve kapkodta be a falatokat. Az egyik kicsit nehezen ment le. Odaégett, gondolta ijedten, de aztán észbekapott. Lenyelte az egyik gombostűt! A tepsihez rohant, gyorsan kiszedte a többi tűt, de akkor már kezdett félni, és szipogva felhívta egy barátját, aki véletlenül orvos. Azonnal be kell jönni az ügyeletrere! Én már ott leszek! Utasította a doki.

Az ügyelet várószobája tele volt néppel. Mindenki komoran, magába roskadva ült. Sajnálom, mondta a nő, de nem várhatok, mert lenyeltem egy gombostűt. Hirtelen mindenki jobban lett. Maga varrónő? Kérdezte egy asszony. A nő egy szuszra kipakolta, hogyan történt. Mindenki mosolygott, a bátrabbak röhögtek. Odabenn is el kellett mondani. A nővérek illedelmesen vigyorogtak, az orvos leplezetlenül hahotázott. Olyan már volt, hogy valaki lenyelte a műfogsorát, de hogy valaki gombostűvel tűzze össze a húst, és utána meg is egye, hát ez nagyon eredeti!!! A nő ennyi vidámság láttán már bízott benne, hogy túléli, de azért folyton az járt az eszében, miért kellett ennek megtörténnie: Mert ha nincsenek véletlenek…

Amikor az orvos kíséretében röntgenre ment, odalépett hozzájuk egy komoly férfi. Ez a gombostűs eset? A doki bólintott. Aztán elárulta, hogy ez volt a professzor. El fogja mondani a diákjainak! Bekerülsz az orvoslástörténetbe!

Hát csak ezért történt? Hogy híres eset legyek?

Lampl Zsuzsanna