Oroszváron nem lesz precedens

A fenti – higgadt, józan, eredetileg szlovák – sorok lelőhelye a Slovenka című női hetilap 2004/ 10. száma. A cikk címe: Szégyen a határon. Témája pedig az oroszvári Lónyai-kastély, illetve a bencések pereskedése.

Ha valaki esetleg nem ismerné a történetet, röviden: amikor Oroszvárt 1947-ben Csehszlovákiához csatolták, a községben található, festői szépségű kastélyt megpróbálták konfiskálni. Csakhogy a Lónyai házaspár nevére kiállított beneši kobzó határozat érvénytelen volt, mert a kiállítás időpontjában a hercegi pár már nem élt. ĺgy a kastély és a park akkor már nem Lónyaiék, hanem az örökös, vagyis a Pannonhalmi Főapátság tulajdonát képezte.

A női hetilap olvasóinak azonban semmi okuk az aggodalomra, hiszen „precedens”, úgy tűnik, Oroszvár esetében egyhamar nem teremtődik. Az örökös Pannonhalma ugyanis – teljesen ésszerűtlenül – restitúciós pereket folytat, s ez a Lónyai-kastély esetében semmiképp sem vezethet célra. Hiszen restituálni – vagyis visszaigényelni – csak akkor lehet valamit, ha van új tulajdonosa, tehát, ha van kitől visszaigényelni. A Lónyai-kastélyra kiállított beneši kobzó határozat viszont érvénytelen volt, s ezt – akárcsak a végrendeletek hatályosságát – több hivatalos szerv is elismerte. ĺgy az ingatlant – mivel az állam nem jogos tulajdonosa – nem visszaigényelni, hanem nevesíteni kell.

További problémát okoz, hogy elkobzott/államosított ingatlant viszszaigényelni csak szlovák állampolgár, szlovák jogi személy tud – Pannonhalma talán emiatt „kényszerül” a komáromi bencések jogigényére alapozni követeléseit. Nevesíteni viszont akárki tud.

És itt már az új szlovákiai földtörvény egy kevésbé hangsúlyozott, bár kétségkívül legizgalmasabb részéhez érkeztünk el. Nevesítési eljárást ugyanis bármilyen állampolgárságú személy kezdeményezhet. Azok, vagy azoknak az ősei, akik Magyarországra menekültek, vagy kitelepítették őket – abban az esetben, ha földjüket nem kobozták el, nem sajátították ki és nem állítottak ki rá új tulajdonlapot –, nevesíthetik tulajdonukat. Hiszen nem történt vagyonvesztés. (Kezdeményezett nevesítési eljárást – a nagyszülők több száz hektárnyi gömöri erdejéért – egy budapesti család is.) Akinek tehát vannak Magyarországra telepített vagy menekült – a lakosságcserével átkerültekre mindez nem érvényes! – ismerősei, szólítsa meg őket: hátha nem kobozták el földjüket.

Mi pedig szólítsuk meg a pannonhalmi bencéseket: a Lónyai-kastély nem elérhetetlen délibáb. Csupán abba kellene hagyni a restitúciós pereskedést, és ott kellene folytatni a nevesítési eljárást, ahol az ügy korábbi képviselője (Mede Vencel) 2001-ben – a pannonhalmi főapát döntése nyomán – abbahagyta. Hogy Várszegi Asztrik atyának ez nem a legbölcsebb döntése volt, az kétségtelen. Hiszen Medétől azután vette el a megbízást, hogy annak sikerült tulajdonlapra íratnia egy másfél hektár területű, több tízmillió korona értékű kastélyparki parcellát.

A szerző magyarországi munkatársunk