Orosz–amerikai űrpóker

A meglevő három űrsiklót 2010-ben kivonják a forgalomból, szerepüket az Orion űrhajók veszik át, de ezek csak 2015-től állnak munkába, addig az amerikai űrhajósok orosz űreszközökre lesznek utalva...

Nem jó hír ez az 1958. október 1-jén washingtoni székhellyel megalapított NASA (Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Igazgatóság) számára, amely idén fél évszázados jubileumának megünneplésére készül. Amerika természetesen nem veszíti el két év múlva az egyik vezető kozmikus hatalom státusát. A Nemzetközi Űrállomáson (ISS) megmarad a részlege, amelybe dollármilliárdokat fektetett, megmarad az oroszt négyszeresen meghaladó műholdállománya, megmaradnak nagy teljesítményű rakétái, űrrepülőterei és – természetesen – gazdag űrhajózási-űrkutatási tapasztalatai.

A három amerikai űrsikló (Endeavour, Atlantis, Discovery) közül az első néhány hete vitte fel a Nemzetközi Űrállomásra a japán „részleget”, ezzel Föld körüli pályára került immár mind az öt közreműködő – az Egyesült Államok, Oroszország, Európa, Kanada és Japán – részegysége. Az űrsiklók még összesen tizenegy alkalommal emelkednek a magasba „nyugdíjaztatásukig”, amelyet teljesítményi, biztonsági és pénzügyi okok indokolnak.

Persze nem merült feledésbe a döntés kapcsán a Columbia 2003-as tragédiája sem. Mindazonáltal fonák helyzetet teremt, hogy az amerikaiak az orosz Szojuzokra és Progresszekre lesznek utalva egy fél évtizeden keresztül. Bill Nelson, az amerikai szenátus NASA-ügyekben illetékes bizottságának elnöke szerint „valósággal árulásról kell beszélni, hiszen az Egyesült Államok jelentős kozmikus fölényéről kénytelen lemondani”.

Az orosz űrhajózási csúcsszerv, a Roszkoszmosz a jelek szerint elégedett az előállt helyzettel: 2009–2011 között hat utasszállító és három teherűrhajót szállít Amerikának. Építésük részben már megkezdődött az Enyergija mamutvállalat üzemeiben. Hétszázmillió dolláros ügyletről van szó, de ez nagyjából az önköltséggel összevethető, nem is számítva a dollár árfolyamesését.

A Nemzetközi Űrállomás amerikai részlegével kapcsolatos szállítási szolgáltatásokra a NASA 2,6 milliárd dollárt irányzott elő a 2009–2013 közötti időszakra. A döntés az amerikai kongresszus kezében van. A washingtoni törvényhozás lépéskényszerben van, ha nem akar nemcsak saját, hanem orosz szállítási alkalmatossági eszközökről is lemondani.

Moszkva katonai sajtója nem tagadja, hogy az előállott helyzetet kívánatos maximális mértékben az orosz érdekeknek megfelelően kihasználni, egyebek között a nemzetközi problémákról várható amerikai–orosz tárgyalásokon. Gazdasági szempontból indokolt az Egyesült Államokból jövő pénzt új orosz űrhajózási technika kidolgozásába fektetni, nehogy az Egyesült Államok helyzetébe kerüljön, „elveszítve pilóta vezette független hozzáférését a világűrhöz”.

Végül nem felesleges emlékeztetni arra sem, hogy amerikai rakéta orosz hajtóművel először 2002-ben emelkedett a magasba, 2007 derekán pedig több mint félszáz orosz gyártmányú RD–180-as rakétahajtómű „szállt partra” az Egyesült Államokban Atlas–3 és Atlas–5 típusú hordozórakétákban való hasznosításra.