Őrizni az önkéntesség látszatát

A „hivatalosan” oltásellenes Ficóról kiderül, hogy elkapta a vírust (erről mélyen hallgatott eddig, hiszen ez illett a narratívájába), PCR-tesztet hamisított, hogy hazatérhessen, és a külföldről való visszatéréskor hamisan töltötte ki a kötelező nyomtatványt. Egy titkos felvételen aztán azt mondta a Covidról: „Fiúk, valahogy így néz ki a halál!”, illetve, hogy „Szörnyű betegség, szörnyű!”. Ezekkel a mondatokkal viszont teljesen ellentmond a nyilvánosan szajkózott véleményének, hiszen nálunk ő az oltásellenesek egyik szószólója. Hát persze hogy most nem kell beoltatnia magát, ha átesett a betegségen, és az oltatlanok táborától remél politikai hasznot.

Játszunk el a gondolattal, hogy a vakcina megjelenése és alapos tesztelése után a kormányok úgy döntöttek volna, hogy mindenki számára kötelező (mint számos más oltás), kivételt csak azok képeznek, akik valamilyen egészségügyi oknál fogva nem kaphatják meg. Biztosan nagy lett volna a felháborodás, tüntetések gazdagították volna az eseménynaptárt, ám egy idő után lecsitultak volna a kedélyek, és működött volna a „ha muszáj, akkor megteszem, nincs mit tenni” pszichológiai hatás. Az biztos, hogy az oltásellenesek tábora messze nem nőtt volna ilyen nagyra (hiszen nem lett volna mérlegelési, gondolkozási idő), és nem termelte volna ki az újfajta oldalt – az oltásellenes politikusokét.

Ha vállalták volna a politikusok, akkor ma már nem kellene színezni a járásokat, egyes régiókban nem lenne reális veszély a kijárási tilalom, a karantén, már rég visszatért volna az életünk a korábbi kerékvágásba.

A politikusok azonban nem ezt az utat választották, az önkéntesség jól hangzó szlogenjével próbálták rávenni az oltásra az állampolgárokat, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Vannak országok, ahol ezzel is célt értek (a 80–90 százalékos átoltottsággal és a nyájimmunitással), és vannak, amelyek még az 50 százaléknál sem tartanak – Szlovákia a sereghajtók között van az uniós listán. Pedig ha megnézzük a fertőzési mutatókat és összevetjük az átoltottsággal, akkor jól látható, hogy minél magasabb az oltottak aránya, annál könnyebbnek látszik a harmadik hullám lefolyása. Példaként nemcsak a hazai fekete járásokat említhetjük, de Olaszországot is, ahol bőven 80 százalék fölötti az átoltottság, a napi fertőzések száma pedig a tizenkétszer kisebb Szlovákiáéhoz hasonló. Ráadásul ott ezt körülbelül félmillió tesztből szűrik ki…

Mivel a legtöbb helyen rendkívül visszaesett az oltási kedv, ezért a politikusok – továbbra is tartva magukat az önkéntesség álcájához – különböző adminisztratív eszközökkel korlátozzák azok életét, akik (még) nem kapták meg a vakcinát. Szlovákiában a fekete járásokban szinte már bezárják őket, Ausztria is jelezte, hogy nehéz idők jönnek az oltatlanokra. Csütörtökön a magyar kormány „megengedte” a munkáltatóknak, hogy kötelezhetik az alkalmazottakat az oltásra. Hogy ne a kormányfő mondja ki, hogy kötelező, meghagyják ezt a munkaadónak, őt szidhatják kedvükre az oltásellenesek.

A kérdés, minek kell történnie, milyen veszélyes mutánsnak kell megjelennie ahhoz, hogy a politikusok megértsék, nem mindig népszerű, ami észszerű…