Ördög a falon

Három-négy nap múlva megkezdődik a tényleges gázai kivonulás, a legutóbbi izraeli kormánydöntés szerint aki augusztus 15–17-én nem hagyja el a kiürítésre ítélt telepeket, azt erőszakkal távolítják el. A feszültség mindkét oldalon tetőzik. A zsidó szélsőségesek szerint Saron minden ellentételezés nélkül megajándékozta a terrorizmust, lemondott a zsidók bibliai jussáról. A Hamász és az Iszlám Dzsihád a megszállók elleni felszabadító háború – értsd terrortámadások, öngyilkos merényletek – győzelmét hangoztatja, a palesztin lakosság úgy ünnepel, mintha a kivonulás egyenlő lenne a palesztin állam megteremtésével, pedig távolról sem az. Az elkövetkező napokban tehát – anélkül hogy az ördögöt a falra festenénk – még minden megtörténhet, az aggodalmak ezért jogosak. Jellemző: az utóbbi napokban egyetlen olyan valamirevaló szakértői véleményt sem lehetett hallani, amely optimistán ítélte volna meg a kivonulás utáni helyzet várható alakulását. A Gázai övezet a világ egyik legsűrűbben lakott területe, 1,3 millió palesztin zsúfolódott össze a 45 km hosszú, 8-10 km széles, Egyiptommal határos partvidéki sávban. Lakosságának túlnyomó része – vagy 900 ezer ember – egykori menekült vagy azok leszármazottai, a népesség több mint 50 százaléka a szegénységi küszöb alatt él, 45 százalékos a munkanélküliség. Szegénység, bűnözés, a terület 67 százalékát ellenőrző Palesztin Hatóság tisztségviselőinek korrumpáltsága: mindez melegágya a politikai szélsőségességnek. Most az itteni, összesen 21 zsidó telepet (8 ezer lakossal) számolják fel. Sokak szerint zseniális politikai húzás, hogy erről a puskaporos hordóról – amelynek örökké ég a kanóca és a zsidó államnak rengeteg pénzébe kerül – lemondva Saron inkább a sokkal nagyobb Ciszjordániára összpontosít. Ugyan ott is felszámolnak négy telepet vagy félezer lakossal, de a legjelentősebbeket tovább fejlesztik. Gáza tehát tisztán palesztin lesz. Abbász elnököt – bár a békecsináló szerepében tetszeleg, de a történések azt mutatják, nemhogy lefegyverezni, politikai megállapodásokra sem tudja rábírni a szélsőséges csoportokat – bármikor elsodorhatják. Senki sem tudja megjósolni, ki ragadja magához a hatalmat a kivonulás után. Egyesek palesztin belháborút jósolnak. Mások, mivel nincs garancia arra, hogy az Izrael elleni támadások nem folytatódnak, minden eddiginél hevesebb palesztin–izraeli háborút. Még a kivonulást támogató mérsékelt izraeli erők is aggódnak, mondván: egyáltalán nem illik az izraeli–palesztin konfliktus globális rendezésébe. Szerintük akkor lenne értelme, ha a kivonulással párhuzamosan komoly tárgyalások folynának az alapvető kérdésekről, a palesztin államról, a menekültekről, Jeruzsálemről, a határokról. Csakhogy Saron semmiféle tárgyalásra nem készül, a 2006-ban esedékes választásokig biztos nem, ezt saját, jobboldali szavazótábora miatt sem engedhetné meg magának. Netanjahu vasárnapi lemondása, nyílt szembefordulása nagyon megnehezítette a kormányfő helyzetét. Jelenleg csak az biztos: a kivonulás után átláthatatlanabb lesz a helyzet, szaporodnak a kérdőjelek. Nemcsak az övezetben, hanem Izraelben is.